Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 291 A temetés vagy „énekszóvar, vagy „búcsúztatóval'1, vagy énekszó-, búcsúztató- és prédilcáczióval történik. A szegényeket és gyermek-halottakat csupán énekszóval temetik, mely abból áll, hogy barangszó mellett a rektor énekelve kíséri ki a halottat a temetőbe. Búcsúztatónál a rektor verset faragni kénytelen s ékes, sokszor a hallgatóra komikus hatást tevő „rigmus“-okat olvas föl a halottas háznál, helyenként a prédikáczió után a templomban. A koporsót virág és egyéb dísz nélkül, csupán az elhunyt nevét és életkorát tartalmazó fölirással látják el s a szt. Mihály lován, vállon, ritkán kocsin, viszik a templom elé, vagy a templomhoz e czélból épített „czintériumba“, vagy a templomba, de csakis „prédikácziós“ halottat. Prédikáczió és búcsúztató elhangzása után viszik a holtat énekszó mellett a temetőbe, hol a 6 láb mélyre ásott sírba, miután előbb a sír fenekén a partba kriptaszerü s a koporsó nagyságának megfelelő üreget is vájtak s oda behelyezték, az üreg elé „lészát“ tettek, hogy a föld be ne folyjon a koporsóhoz, elföldelik. A „lésza“ a sír hosszának és a sír fenekén a partba vágott üreg nyílásának megfelelő, deszkából, vagy nádfonatból összetákolt alkotmány, melynek egyedüli rendeltetése, hogy a föld a koporsót el ne borítsa. Idők múltával a föld lerokkan, a sír beomlik, mert csupán földből volt. Ma már csinos kriptákat építenek, hova egy egész család elfér s hatósági engedélylyel ezeket megnyitva, temetik a család tagjait az elhunytak mellé. Temetés után a legközelebbi, de meghívott rokonok és a halottvivők, úgy a sírásók, hajdan a sirató-asszonyok, torra ülnek össze és komoly elmélkedéssel, vallásos énekekkel, bőséges vacsora, vagy ebéddel fejezik be a tort. A temetés előtt a halottas háznál, a hulla mellett rendesen a rokonság köréből, önkéntesen folyton vannak jelen, sőt a temetést megelőző éjszakákon úgynevezett „virrasztók“ jelennek meg, kiknek tisztök, az egész éjjelt, vagy annak nagy részét a házbeliek megnyugtatása és vigasztalása czéljából a halott körül tölteni ; ott, hol külön szoba van, ez a külön szobában történik. Ha ilyen nincs, úgy a virrasztás az amúgy is kicsiny, néhol gyermekekkel is megáldott helyen és szobában megy végbe. Hajdanában sirató asszonyok is voltak, kik pénzért a halál órájától a temetés végeztéig kétségbeejtő módon jajveszékeltek, búcsúztatván az elhunytat mindenkitől, minc.en tárgytól. A rektor úr által készíttetni szokott búcsúztatókból közlünk pár sort, mely elmondatván, közvetlen hatása és világos értelme által kitörő zokogásra keltette a rokonságot. . . . Háborog a hullám az életnek taván, Vágtat Kis Pál Mihály a szt. Mihály lován. Kedves feleségem, Gödöllői Sára, Nem viszlek el többet Dárdára vásárra. 19*
