Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
278 BARANYA NÉPÉI. baraezk befőzése is folyton terjed s némely háziasszony valóban kitűnő befőttet produkál. Az étkezés ünnepélyes módon, tisztán terített asztalnál, kalaplevéve történik. Az asztalon a szükséges evőeszközök : tányér, kés, villa, kanál, külön poharak, sőt asztalkendők is meg vannak. Rang és kor szerént kerül az asztalhoz külön a férfi-nép; a nők a konyhában étkeznek. Dicséretére legyen mondva e népnek, sok helyen imával kezdődik és végződik az étkezés. Vannak oly községek, még pedig tekintélyes lélekszámmal, a hol mészárszék nincs és ha van, meg nem élhet a mészáros. Ilyen pl. Laskó, Darócz, Kopács, ilyen Keő is. Itt a sertéshús —füstölt — és különösen a baromfi fogy. E nép családi élete általán elég szépnek mondható. Előfordul ugyan az apa és fiú között versenygés, ritkán a tettlegességig, sőt gyilkosságig menő torzsalkodás ; ennek a legtöbb esetben az egy gyermekes rendszer az oka. Egyébként egy jól rendezett családban a családfő az úr. O vezeti, intézi a család és háztartás minden ügyét; a család többi tagja vakon engedelmeskedik neki. Ha a fin 18-ik, vagy a leány 15-ik évét betöltötte, megindul a „háza- sitás“. Ekkor kiszemelik a házastársat, az öregebb rokonok, nénék, bácsik megbeszélik a leendő vő, vagy menyecske vagyoni, rokoni és egyéb viszonyait s a fönforgó adatok szigora mérlegelésével — a házasulandónak rendszerént meg se kérdezésével — megkezdődnek az alkudozások s következik a fiatalok összeboronálása. A házasulandók ritkán kerülnek össze szerelemből, a házasságnál az öregek határoznak ; irányadó a vagyon és a rokoni összeköttetés. Mit is tud egy 18 évés fiú, vagy egy 15 éves leánygyermek ? Ritkaság, hogy szegény fiú, vagy szegény leány kerüljön gazdag családba, vagy megfordítva. Van olyan család, mely kihaló félben van, ennek főgondja, ha házasulandó sarjadékát tekintélyes családhoz adhatja, hogy ne kelljen a nevezetesebb munkákban — disznótor, buzahordás, borvitel — szegény rokonokat hívnia, hogy dicsekedhessék családi összeköttetéseivel. Mások kölcsönösén kicserélik gyermekeiket. Az egyik család valamely sarja beleházasodik egy elterjedt családba, akkor ez elterjedt család úgy intézi dolgait, hogy az ő egyik sarját a másik, általa lekötelezett család tartozik befogadni. „Ha elvittük mi az ő lányukat, vigyék ők is el a mienket.“ Valamint a családapa a férfias munkákban, úgy a háziasszony a női teendőkben viszi a főszerepet. A legöregebb asszony viszi a háztartást ; ő süt, főz. A fiatalabbak kézimunkával, mezei munkával foglalkoznak. Különösen említésre méltó, hogy pl. egy fiatal menyecske, kinek erőteljes napa van, még 40—50 éves korában sem főz, főzni nem is tanul s nem is tud. Van eset rá, hogy még kenyeret se tud sütni. A gyermek-neveléssel is így van. A fiatal anya csupán szoptat. A gyermek ápolása, fiirösztése, dajkálása ott, a hol van, a nagyanya kötelessége. Sőt a gyermek éjjeli nyugtalankodása esetén is az öregek dajkálnak és virrasztanak, hogy a
