Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
238 BARANYA NÉPEI. úgy a mint jött, megint eltávozik magától. Ezt különben együtt várják velük a németek is. Eladásra való boruk ezelőtt is csak kevés volt; a mi termett, azt rendszerint meg is itták mind. Volt olyan ház, hol 70—80—100 akó is elfogyott éven át. A legutóbbi években fogtak csak hozzá nagyban a szőllőtenyésztéshez, s ha a filloxera közbe nem jön, már majdnem oly nagy számban volnának köztük is nagy bortermelők, mint a németek közt voltak. A gyümölcstenyésztés leginkább a hegyesebb tájakon, főként a Viz- völgyben van elterjedve. De nem sokat vesződnek a nemesítéssel; csak a hogy a magról kelt fát Isten felnöveszti. Újabban a faiskolák által a fatenyésztés is nagyobb mérvet ölt és okszerűbb módon történik, mint előbb. A gyümölcsöt veszik tőlük a környékbeliek, mert máshol még olyan sincs ; cserélik-berélik gabonáért szakasztó számra. Az egregyiek, kárásziak jóformán abból élnek ; a fölötte sovány határ egyeseknek alig termi meg a kenyérre valót, eladó meg épenséggel nincs. Van is róluk egy adoma. Ha bő gyümölcstermés idején kérdezték : „Hol lakik kee?“ Az egregyi ember csak úgy foghegyről felelte : „Gyümölcsös Egre- gyen.“ De ha nem volt ideje a gyümölcsnek, bedugult a pénzforrás, akkor már egy hangközzel alább, lelógó orral, kesernyés búsan nyögdelte: „Abban a nyomorúlt Egregyben.“ A Szászvár körüliek eljárnak a kőszénbányába is. Komlóban most nyitnak új kőszénbányát, Egregyen szintén tervben van egy bánya (ott vas-érczet is fedeztek föl), ekként nemsokára a bányászkodás is általánosabb lesz és keresethez juttatja a Hegyhát szegényebb vidékbeli népét. Házi iparral nem bíbelődnek. A telet csak úgy pipázzák el ; mikor az erdőre nem járhatnak, összeülnek beszélgetni, vagy gyufára kártyázni. Többen már újságot is járatnak, mások összevásárolják vásárokon a ponyvairodalom „műremekeit“ és emésztik azokat mohó szellemi étvágy- gyal. Közben politizálnak, mert a magyar ember mind született politikus. A nők nyáron szintén a mezei munkában vesznek részt. Már kora tavaszszal elkezdik a „fűszedést“ s akkora „terőkben“', hogy sokszor alig látszanak ki alóla, hordják haza a jószág számára árkokból, gödrökből, gabona közül, a hol csak találják. A burgonyát, kukoriczát mind kapával munkálják; ekével itt nem szokták, nem is alkalmas arra a Hegyhát egyenetlen földje. Később jön a szénatakarítás, az aratás, azután a ken- dernyűvés, áztatás, tilolás, végül a burgonya, kukoricza betakarítása ; azt nem is említve, hogy a szőllőkkel is van még mindig dolog, habár hasznuk nincs is. Van tehát untig elég teendőjük egész nyáron át; itt épen nincsenek megkímélve. Télen pedig fonják-varrják a fehérneműt. A szövés kiment a divatból, most már takácshoz adják a fonalat. Egy-egy helységben alig van néhány ház, hol még szövőszék látható az idősebbeknél ; holott régente tele volt ilyennel a szoba ; a hány asszony volt a házban, mindegyiknek meg volt a magáé. A varrásban már sokkal ügyesebbek, nem varratnak
