Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
220 BARANYA NÉPÉI. Nagyobb vizek nincsenek Hegyhát területén. Legnagyobb vizveze- tője a Baranyai-csatorna, mely Mánia felől Magyar-Szék, Magyar-Herte- lend, Sásd, Vásáros-Dombó, Csikós-Tőttős rétségein keresztül tart Dombóvár felé a Kapos vizének. Másik nagyobb vizvezető a Magyar-Egregy felől Szászváron át Bonyliádnak menő árok. Nagyobbacska malomhajtópatakokban azonban bővelkedik. Legfőbb kövezett országútja a Kaposvár felől Gödre—Mánfa irányában Pécsre vezető műút, mely ritka jó karban van tartva, ebből ágazik ki egy szárny-út Oroszlótól Bakóczáig s egy másik Sásdtól Dombóvárig, illetve Mágocsig. Uj országút is készül (részben kész is már) Pécs—Hetény felől, Szászvár irányában Bonyhád felé. A hegyesebb tájékon majd minden helységben van kőbánya, kőszénbánya. Szászvárott van már régi idő óta, egyet pedig Komlón készülnek megnyitni. Mészégetők vannak Abaligeten és Pölöskón. Érdekes ritkaságok : az abaligeti 500 méter hosszú esepkő-barlang, a Paplika, a mánfai Kőlyuk nevű esepkő-barlang, a rákosi Sárkány- kút, az orfűi „Rauberloch“ s a magyar-egregyi Barnakő, mindkettőnél meredek sziklafalba van vágva a bejárat egy ember számára s függélyesen kell leereszkedni, mintegy 4 méternyire, a hol tágas sziklaterem van a kősziklába vágott tűzlielylyel és ülőhelyekkel, régente bujdosók, vagy rablók menhelyei voltak. Hegyhát lakósainák száma 44 és fél ezer. Ebből 21 ezernél valamivel több magyar, nem egészen 23 ezer pedig német. A német lakosság eszerint többségben van ; azonban a németek közül mintegy 4000 tökéletesen tud magyarul, mely szám az újabb nemzedéknél a fejlettebb iskolai viszonyok révén mindegyre fokozódik és így a magyarul beszélők a 25.000-et is meghaladják, viszont a tiszta németek a 20.000-en alúl maradnak. Kétféle nép faj lakik tehát Hegyháton: magyar és német. Horvátok annak előtte is csak pusztán két községben : Bikaion és Nagy-Hajmáson laktak; ezek azonban — a mennyi a németség térfoglalása után még megmaradt — már teljesen elmagyarosodtak, egyházban és iskolákban önszántukból lemondtak nyelvükről; a magyar szó járja köztük úton-útfélen és magukat a legutóbbi népszámláláskor már mind önként magyarnak vallották. Rácz-Kozár volt az egyetlen szerb község, de szerb lakosai már tisztára elfogytak. Nem maradt belőtök más hírmondó, mint a község „rácz“ mellékneve, továbbá az elhagyatott ódon görög templom s annak 60 holdnyi földbirtoka, melynek jövedelmét jelenben a tolna-grábóczi kalugyer-kolostor élvezi ; — a ráczok örökébe németség lépett. Ezek aztán terjedtek, foglaltak, szaporodtak. Talán semmi vidékén széles e hazának nem veszített aránylag oly rövid idő alatt akkora tért a magyarság, mint a Mecsek-háton. Még 25—30 év előtt is Baranya- s a szomszéd Tolna-vármegyék szapora németségének az volt a hegyháti járás, a mi most a Dunántúl népének Slavónia, illetve Horvátország. Eldorádó, hova kevés pénzzel beköltözvén, szorgalma, takarékossága és tegyük még hozzá furfangja,
