Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

BARANYA NÉPEI.

215

A községi élet az Ormányság vidékén szintén jellemző sajátságokat tüntet föl. A falvak általában véve kicsinyek, a lakósok száma 100—1000-ig váltakoznak. Az egyes helységek ritkán vannak egymástól messzebb fél óra járásnyinál.

Földműveseink a mezei gazdálkodást kellő okszerűséggel űzik s bár mezőgazdaságunk nem érte el azon tökélyt, a melyet más nyugatibb államok, mindazonáltal az utóbbi két évtized haladása e téren is szembeszökő, s viszonyítva a szomszéd Slavónia mezőgazdasági viszonyaihoz, a mienk még nagyon is kielégítő.

Míg a slavóniai paraszt még ma is a régi keserves faekével kapa- rászsza föl a földjét, addig a mi földműveseink a mezőgazdaság modernebb eszközeivel is nemcsak hogy kezdenek, de már meg is barátkoztak.

Zelesny K. fényképe után.

Jómódú gazda háza.

Ha egy maga nem képes, úgy társaságba állva szerzi be a gőzerőműre, vagy lóerőre berendezett gazdasági gépeket.

A szántást, vetést, aratást földművelőink még a régibb egyszerű eszközökkel végzik ; de már a kukoricza, burgonya kapálása, töltögetése megfelelő ekével történik. A cséplést, nyomtatást a „cséplő-masina“ végzi. A régi szóró-lapátot, fölöző-seprűt is fölváltotta a modern „szelelő-rosta.“

Egész országszerte sehol sem találjuk annyira a nép kedélyébe edz ve azt a közmondást, hogy „az idő pénz“, mint itt az Ormányságon.

Az építkezésnek három nemét találjuk a vidéken. Első — s ez a legrégibb építkezési mód — a talpra építés. A ház alapja gyanánt hatalmas tölgy-, vagy égerfa-gerendákat raknak le. Azután'megcsinálják fából az egész ház vázát a tetővel együtt; az ablakok s az ajtók nyílásait s