Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

I OS

BARANYA NÉPEI.

Magas tetejű, hajlott peremű széles nemez-kalapját a félszemére húzta. Zsinoros, pitykés dolmánya ki van elül gombolva; a nagy szíjjas bugyelláris vége kilátszik a belső zsebéből. Gombkötő-mű hátravetője féloldalt lecsúszott a vállán; hosszú szíjas, csites-csatos sárga bőrtarisznya függ az oldalán. Görcsös botját a bal kezében tartja, míg a jobb kezében borosfiaskót emelgetve dalolja:

Csárdabéli szép asszonynál Bort iszik az öreg bojtár,

A kis bojtár.

Szemközt vele, a hosszú deszka-lóczán ül az ormánysági vásárok és búcsuk elmaradhatatlan ismerős alakja: botykai Bagói András uram ő kigyelme, a ki híres, nevezetes egyéniség.

Személyes ismeretség fűzi a környék és a megye minden kiválóbb notabilitásához. Valamennyit megajándékozta már egy saját készítményt!, tarkára, irombára kiezifrázott bottal. Avatott népköltő s a követválasztások nélkülözhetetlen kortes-dalnoka. Pénze, ha van, bőven van ; csakhogy ritkán van. Mindazonáltal mindig akad valami műpártoló meczenásra ; most épen a ráczországi gulyást fogta meg és tartja szóval :

— Bizony régen láttam, édes öcsém uram. (Tán most látja először.)

Hanem ez azért mitsem tesz. Bagói András uram talál beszélni valót

eleget. Most épen az egyházpolitika örvend közkelendőségnek s ép abból tart ékes praelectiót a gulyásnak, a kit azonban vajmi kevéssé érdekel s szinte unja már a vége-hossza nincs nagy szóáradatot. Rá is mordúl nagy mogorván Bagói uramra :-— Igyék kend, aztán hallgasson má’ kend ! — S oda löki eléje a teli fiaskót ; ő maga meg oda hajlik a czigányhoz s úgy folytatja a nótát:

Hej korcsmáros eb az ingét,

Eb az ingét !

Elszeretik a menyecskét,

A menyecskét.

A fiatalság a komédiás-bódé, meg az ördög-hinta (ringlspiel) körül csoportosúl.

Mennyi ott a megbámulni való ! Vízi oroszlánok, tengeri borjuk, czethalak, a miken nyargalni lehet ! Boldog, a ki leszúrhatja a másfél garast s öt pereznyi keringéssel szerezhet magának egy kis parázs tengeri betegséget.

A legénység sportkedvelő része a „karikás ember“-t vette körül s karikákat dobál a nyeremény-tárgyakkal fölspékelt gombos végű pálezi- kákra. Van öröm, ha megnyerhet vagy egy bádog kanalat. Nem is mulasztja el, bogy eldicsekedjék vele :

— Ezt úgy nyertem ! (Igaz, hogy duplán megvehette volna abban az árban.)

A leányok azonban már csak a bábos-sátor körül érzik magukat legislegjóbban. Iszszák a jeges márezot s ott adnak találkozót azoknak, a kik néminemű gyengédebb hajlamokkal viseltetnek irányukban.