Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
1!U BARANYA NÉPÉI. ságos szépség-versenyek ezek a vásárok. Az ormánysági leány kiöltözik ilyenkor a lehető legcsinosabban. Magas sarkú ezipellőt húz a hófehér, vagy tarka, csíkos harisnyára. A tiszta fehér bikla elé köti a két-szél rózsás-selyem éró-ruhát. A csipkés ingujj alól mosolyogva virúl elő az ingváll tarka galand-csokra. A fejük szintén rózsás selyem fé-ruhával (kendő) van bekötve, vagy csak úgy járnak hajadonfént, kart karba öltve kettes, hármas, négyes csoportokban a nagy vásári sokadalomban. A legények meg mustrát tartanak felettük. Szemlélik őket s gyönyörködnek a szépekben. Az ormánysági leányok általában igen szépek ; a szépségüknek kellő gondját is tudják viselni ; igaz, hogy gyakran nyújt segédkezet a patika is, de legalább van is foganatja aztán. Égő parázsszemek, hamiskás mosolygású kicsi száj, határozottan ívelt szemöldökök, kerek arez ; szóval, a magyar nő faji jellege tisztán feltalálható. A férfiak arcza is kifejezésteljes. Nyilt homlok, élénk szemek, komoly metszésű száj, kis pörge bajusz, tömött haj a kiváló jellegük. Termetre az ormánysági magyar inkább alacsony ; de szívós, munkabíró. Az ormánysági leány-vásárok közt leghíresebb a bodonyi leány vásár. Maga Bodony igénytelen kis falucska ott a szent-mártoni hegy tövében. Nincs is több, csak ez az egy búcsú-vásárja, a hírhedt leány-vásár. Messze vidék szép legénye, szép leánya seregük ott együvé. Az alföldi kálvinisták, a hegyföldi pápisták, mind elhozzák ide viruló hajadonaikat. Ott látni Besencze, Páprád, Czinderi-Bogád, Yiszló, Yaiszló, Sámod, Hid vég, Kémes, Szaporcza, Czun, Piski, Aderjás és Rádnak minden szemre való leányát a maga kaezki biklás viseletében. Ott vannak a harkányi, haraszti leányok bodros, virágos rokolyáikban. Ott pompáznak a hegyföldről Baksa, Görcsöny, Pázdány, Bakonya, Garé, Egerág, Eger- szeg leányai is tarka vagy egyszin selyem szoknyáikban. Egy exotikus virágerdő hullámzik föl-alá a sátor-utezákon vidáman nevetgélve, csevegve és egy-egy kaczér pillantást vetve hol jobbra, hol balra. A merre a szem lát, csupa sátor, csupa ponyva. Még csak délelőtt van, a kalmárok most kezdenek kirakódni. A vidéki atyafiak is most szállingóznak. Halk nesz kerekedik, de elnyomja a templomi harangszó. Az esperes úr prédikáczióját megy, siet meghallgatni mindenki : kálvinista, pápista, zsidó egyaránt. Meg is hallgathatja azt akármelyik feleke- zetbéli. Oly szívhez szólón beszélni, mint ő, nem egyhamar tud valaki itt a körül-vidéken. O maga a megtestesült szelídség és szeretet ; s mintha csak a szeretet apostolának, szt. Jánosnak ajkairól hallanók az igét : „Fiacskáim, szeressétek egymást.“ Prédikáczió után szent mise. A kis templom belseje tömve áhitatos néppel ; de még a külső térség is a templom körül, s a lombos ákáczok susogása belevegyül az orgona szelíd hangfodraiba, miket néha cl-elkap a szél. Elmúlik a mise. Most már aztán szabad a vásár ! Megnépesülnek a sátrak, laczikonyhák. A vásári zaj mind magasabbra emelkedik. Itt egy historiés árúlgatja ének-szó mellett a ponyva-irodalom gyöngyeit : leg-
