Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
Aranyekét a földjébe, Aranyostort a kezébe, Hajrá haj ! Szabadok lehettünk, UM Hogy ide gyühettünk. Bezzeg fáznak a lányok, Ránczos az orczájok . . . A vers végén felnyujtják a fa-nyársat az ablakba s vagy egy kis szalonnát, vagy egy kis hurkát, kalbászt szúrnak rá. Lueza-napján kotyolni járnak a fiuk a következő verssel : Kity-koty kettő, Galagonya kettő, Az én fülem kettő,- Annyi csibét adjon Keetöknek az Isten, Mint az égen a csillag, Fődön a fü-szál. Kity-koty kettő, Galagonya kettő, Az én szömöm kettő; Annyi malaczot adjon Keetöknek az Úristen, Hogy még a kerítésen Is ugráljanak ki. Kity-koty kettő, Az én kezem kettő, Híjjad, híjjad, hljjad !* A vers végén leguggolnak s úgy szedik kalapba az ajándékot : vagy egy tik-monyt (tojást), vagy egy krajczárt. Husvétkor a „hímes tojás“ járja ; de azt itt nem a nyúl tojja, hanem az „édes szülém“ hímezi. András napját a férjhez-menő leányok szokták megbőjtölni. Egész nap, éjféltől éjfélig, nem esznek semmit; este megterítik az asztalt; tányérát, poharat tesznek a sávos abroszra, széket az asztal mellé ; de a vacsora nem áll egyébből, mint 3—3 szem búzából, melynek egyik háromát lefekvés előtt elkölti a leány, a másik felét a megmaradt vacsorának eljön elkölteni a leendő vőlegény — a leány álmában meglátja őt. Hej ! az a vőlegény, bizony nagy gondot is okoz, mert a nóta szerint : Arra alá kis kalapot viselnek, A legények házasodni nem mernek, Mert mind olyan a mostani menyecske : Szép az ura, mégis szebbet szeretne. De ez csak a nótában van így, mert azért csak akad házasulandó legény is, meg férjhez menő leány is; megtalálja ki-ki a maga párját vagy otthon a fonókban, vagy a játszó-házban, vagy a kertek alatt. Ha pedig otthon a falujában nem akad kedvére való, majd találkozik valamelyik leány-vásárban idegen leány. Érdekes kép tárúl elénk egy ormánysági vásár alkalmával. Vaisz- lónak, Sellyének a rendes négy országos vásárján kívül meg van még a búcsú-vásárja is. A rendes vásárok első napja a jószág-vásár ; ormánysági embernek ez üzlet. Másod napján van a ruha-vásár, ez már csak parádé. Sokan jönnek másod napjára, kivált az asszony nép. Az ilyen vásárok, ha nyár- derékra esnek, leány-vásárnak neveztetnek, minthogy az egész környék legényeinek és leányainak szolgálnak találkozási alkalom gyanánt. Való* A kotyőst biztatja ezzel a gazdaasszony: „Hijjad anyja, híjjad.' 13
