Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
172 BARANYA NÉPEI. Künn a mezőn rendesen ez a köszöntés járja. Máskülönben : „Jó napot adjon Isten.“ „Adjon Isten keednek is.“ Vagy: „Jó reggelt, jó estét adjon Isten.“ És ha erre az a válasz, hogy : „Isten megáldja keedet“, az nem elutasítás, hanem rendes köszöntés. Az erdőkön túl, a ködös távolban, a vén Mecsek néz andalogva erre, másfelől a kopasz Harsány mered az égnek. Lent délen, túl a Dráván, mintha a világ kerítése volna, a mogorva Fekete-hegy zárja be a tündéri távlatot. A széliében mosolygó virányi sugár jegenyesorok szeldelik át, mint szabályos mértani vonalak. Itt-ott, a magasabb halmokról tekintve, a szürke füzesek közül előcsillog a Dráva ezüst csíkja. Az Ormányság földje általában véve elég termékeny. Még a szelíden emelkedő homok-halom is. Néhol mocsaras, de a talajvizeket ma már számos csatorna vezeti le. S több ezer hold művelhető talaj hódíttatott vissza ezek által az ingoványoktól. Ilyen levezető csatornája a vidéknek : a Ivörcsönye-kanális, a Fekote- viz, mely egyfelől a Szigetvárról jövő Almás-patakot, másfelől a Bükkösdi- vizet, majd meg a Pécsi-patakot veszi föl. Addig bujócskáznak, addig kergetőznek különböző irányból jővén, míg utóbb is egymásra találnak s Kémes alatt, Dráva-Palkonyánál együtt a Drávába ereszkednek. Legérdemesebb folyója e vidéknek a Dráva. Ez képezi Magyarország s a Szlavón tartományok között a természetes határt. Csakhogy a Dráva igen szeszélyes folyó. Folyvást veti s folyvást bontja a maga ágyát. Néha leszakít egy jókora magyar partot s azt át- liordja Verőczének; máskor meg minekünk hoz át onnét egy jókora darab Szlavóniát. A rakonezátlan folyó egyáltalában nem respektálja a köztünk fennálló közjogi egyezséget. Szerencsére még ez nem szolgált casus belli gyanánt. Drávánknak e szeszélyes volta lehet oka annak, hogy falvak nem igen települnek a partjára. Legfeljebb egy-két révház kuporodott le a partmenti fűzesekben. Ugyan a pajkos folyó ezekkel is megteszi azt a tréfát, hogy ott hagyja őket, mint ama bizonyos szent a mi román testvéreinket s elmegy odább egy fél óra járásnyira ; néha mocsaras ingoványt, néha termékeny iszappal bevont porondot hagyva maga után. Az ingoványokban a mocsár-világ növényzete buján tenyész. Sás és nád van bőven. A vizek felszínét a növények ezre lepi. Az állóvizek zöld palástja : a béka-lencse ; a mocsári teveszőr ; a hínár ; meg a Dráva speczialitása : a súlyom (vizigesztenye) ; indáik egy tarka virágos szőnyeggé szövődnek össze, miken egész kényelmesen sétál végig a viz föl- ületén a futó vizi-csibe. A zöld szőnyeg díszhímzését képezik a nympheák (vizi-tök) s vizi liliomok virágai, levelei. Piros fejét magasra emeli a sás közül az iszalag-bérese ; a zsombék tövében szerényen húzódik meg a szende nefeiejts; mellette kérkedik
