Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 16B templom-búcsú rendesen dologtévő időre esik. Annál vígabban ünnepelik meg a népbúcsut. Minden község választ magának egy szentet, a kit különös tiszteletben tart ; ez a község patronusa. A választásnál a fősúlyt arra fektetik, hogy a patronus neve az év végére, október, november, deczember hóra essék. Ilyenkor már megszűnt a munka s tele az élés- kamara ; valamikor a pinczék is tele voltak. Vendel, Imre, Márton a leg- megszokottabb patronus-név. A népbúcsu napján a fiatalság zeneszóval megy templomba, Isten-tisztelet után zeneszóval tiszteleg a község előkelőségénél, papnál, tanítónál, jegyzőnél. Mindenkinél 3 darabot játszanak, mi alatt 3 legényből álló küldöttség bemegy az illető házba s egy fém- tálczára elhelyezett, rozmaringgal díszített pohárba öntött borral kínálja meg a házigazdát s ezenkívül szalagra fűzött, számokkal ellátott papir- szeletekkel kínálja meg. Természetesen pár forint jár a borért s a sorsjegyül szolgáló, számozott papirszeletekért. A mikor már az egész faluban végeztek kőrútjukkal, a megmaradt papirszeleteket maguk közt fölosztják s haza mennek ebédelni. Délután tánczra kerekednek ; 4—5 helyen is járják. Egy helyen a legények, leányok, más helyen a fiatal házasok, ismét más helyen a 15 éven aluli ifjúság s külön kintorna mellett az apró gyermekek. Ez a táncz a régi jó időkben 3 napig tartott. A mulatság végén a „ búcsú-kendő“ kisorsolására kerül a sor. A kisorsolás úgy történik, hogy egy kosárba, vagy zacskóba kukoriczát öntenek s a sok közé egy piros szemet kevernek. A kosarat egyik legény a fejére emeli, a másik pedig a kukoriczát szemenként szedegeti és olvassa mindaddig, míg a piros szemre talál. A kinek az a számú sorsjegye van, a mely számnál a piros kukoricza-szem kézbekerült: az megnyerte a „búcsú-kendő“-t s ez neki nagy áldomásba kerül, mert a szerencse fejében egy-két akó bort kell fizetnie. Nevezetes német szokás a „kakas-ütés“ is. Búcsú alkalmával ; de leginkább húshagyó kedden szokták gyakorolni. Leásnak a földbe egy szép nagy kakast s betemetik a földbe úgy, hogy csak a feje látszik ki. A legények szemét bekötik a leányok kendővel s mindegyiknek cséplőt adnak a kezébe. így mennek 20—30 lépésről a kakas felé; a közönség pedig kiváncsi érdeklődéssel lesi, hogy mi történik. A melyik legény, azt hiszi, hogy már a kakas közelébe jutott, nagyot suhint a cséplővel. Természetesen nem oly könnyű dolog bekötött szemmel eltalálni a kakas fejét. Ilyenkor kitör a hahota s van kaczagás. A ki nem talál, az áldomást tartozik fizetni. Addig ütölődnek, míg végre egyik eltalálja a kakas fejét s a kakas feje lehanyatlik. Ez a nyertes. Ezé a kakas és az áldomás. Egyes helyeken szokásos búcsuk alkalmával a „pintes-keresés.“ A legények közül 2—3 titokban pintes-üveget ás el valamelyik lányos ház udvarában. A búcsú lezajlása után az elásott üveg keresésére indulnak a legények. A ki megtalálja, nagy áldomást kap a házigazdától. Rendesen úgy intézik, hogy a leány kedveltje találja meg a pintest. 11
