Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. ur> Lakodalom után az új menyecske még az utezán is csókolózik ; megcsókol mindenkit, akivel mint asszony először találkozik, sőt e ezélból jó ismerőseit még lakásukon is fölkeresi, a mikor természetesen „kijár egykét hatos.u E csókolózást addig „szabad“ neki folytatni, míg nálánál a farsangon (nagyon elvétve történik, hogy máskor legyen lakodalom) újabb menyasszony nincs, vagy — ha mint ilyen, ő az utolsó — míg vissza nem vendégelik. A „visszavendéglés“ a lakodalom után egy hétre szokott történni. Ez abból áll, hogy az új menyecske szülei, az ő részükről, valamint a vojük részéről legközelebbi rokonokat meghívják „egy kis mulatságra“, természetesen a vő keresztapját, a násznagyot is, a ki a többi meghívottakkal (már t. i. a kik a vő részéről vannak) egyszerre jelenvén meg, belépve, elmondja a szintén tisztéhez tartozó „beköszöntő“-! Erre, miután az új menyecske, a ki mint ilyen először jő a szülői házhoz, szüleit, rokonait sorra megcsókolta, „letelepednek“ s hamarosan hozzá is látnak a déli ebédhez, mely után beszélgetnek, mulatoznak és ha mind helyből valók, vacsorára is „mögmarannak“ s csak úgy éjfél felé oszolnak szét. Ezzel aztán véget érnek a lakodalmi és ezzel járó ünnepségek, a minek a násznagy örül legjobban, mert már belefáradt a sok „előjárói“ beszédbe. Ha valamennyi „köszöntő vers“ elmondására vállalkozó, vagy képes násznagy nem találkozik, úgy a „visszavendégelési beköszöntő“, a többrendbeli pohárköszöntő és az ételek beköszöntése elmarad ; de a többinek elmaradni nem szabad, még ha násznagy-uram úgy izzadja is ki azokat. Legkevesebb dolga akad a násznagynak, mikor a leányhoz olyan „vöt szállétanak“, a ki árva fiú ; mert ez, esküvő után, menyasszonyával egy kocsira ülve, minden czeremónia nélkül robog be új otthonába. De még a leírtnál is több a dolga a násznagynak, ha olyan „vöt szállétanak“ a házhoz, a kinek szülei vannak, mert habár a lakodalom lefolyása minden mozzanatában azonkép történik, mint az imént leírtnál, de minden fordított viszonyban, s épen ez az oka, hogy a násznagynak — a ki ez esetben a menyasszony részéről való — itt nehezebb a föladata, mint amott, mert minden köszöntőn „fordétani köll“, „újra köll szörkeszteni“, módosítani. Még az eljegyzésre nézve kell megjegyezni, hogy ez a szegényebb sorsuaknál nincs összekötve lakomával.; nem a háznál, hanem a papnál „gyürüzködnek össze“, az köti őket össze az előirt egyházi szertartás szerént s ez összekötést mindössze egy kis szükebb körű barátságos ebéd követi. Befejezésül megemlítendő még, hogy az új menyecske, ipát és napát (férjének szüleit) „apám-uram“ és „anyím-asszony“, férjének bátyját „bátyám-uram“ ennek nejét „néném-asszony“ és férjének öcscsét, ha az még legény sorban van : „kisebbik uram“ néven szólítja. 10
