Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

BARANYA NÉPEI.

133

mat megelőző vasárnap délután megmegy két kocsival, a mikor is nemcsak a „sifonyérokat“ adják át neki, de ünnepélyesen átadják azok kulcsait is, — mert hát ő „ura“ leszen feleségének, övé leszen fölötte a hatalom. •— Némely helyen a lakodalom előestéjén is elmegy a násznagy a menyasszonyos házhoz csak akkor, ha az helyben van s ott a következő dikeziót mondja :-— Szerelmes atyámfiai, mai napon arról lészen szólásom, hogy miként szt. Lukács evangyéliuma tanítja a jó pásztorról, hogy elhagyta a 99-et és azon egynek fölkeresésére sietett és midőn megtalálta, összehítta rokonait és jó barátjait, hogy örömet tegyenek azon nyájnak megtalálásán. Ugyan ennek példájára mi is egy virágszálnak felkeresését akarnánk elindítani, hogy azon virágszálnak megtalálásán és a holnap fölvirradó napon történő kimozdításán mi is örvendhessünk, amit kívánom, hogy szerencsésen véghez is vihessünk. D. a J. Kr. !

A vendégeket a lakodalomra következőkép liivja meg, ugyancsak a násznagy :

— Tisztelet, tisztesség adassék ezen házigazdának és itt benn levő minden élő tagjának. Illő tisztelettel engedelmet kérek, hogy én ezen házban belépni és itt ilyen bátran beszélni merészlek, de miután én ezen házhoz mint követnek küldettem, hogy a meghívást illő tisztelettel megtegyem, mert én mint követje vagyok N. N. vőlegényünknek és ennek az öröme napjára, a reánk következő hétfőn (vagy szerdán) reggel 8 órára ezen hajlékban minden élő tag kicsinytől fogva nagyig mindannyia a lakodalomra meghívatik, és hogy ott az igen tisztelt többi vendég urakkal magukat békével és víg örömmel mulathassák és általam N. N. vőlegényünk egész tisztelettel kijelentette, hogy nem csak azért jöjjenek el a kis mulatságért és vacsoráért és az egy-két italka borért, ameleket elköltenének, hanem a holtig való szeretetért, amit én is mint követ kívánok az Úr Istentől, hogy meglegyen. D. a J. Kr. !

Ahol a lakodalomnál „vőfények“ is szerepelnek, ami ritkán fordul elő, úgy ott e meghívást — de csakis ezt — azok végezik, még pedig kétszer elmenve mindazon „házhol“, a hol meghivandó rokonok laknak.

Végre föl virrad a lakodalom napja, a menyasszonyt még hajnalban felöltöztetik, többnyire fehér ruhába, fejére teszik a koszorút s már — a családtagokkal együtt — jól ki is sírja magát, mire keresztapja s keresztanyja fölpántlikázott, csöngős lovakkal, szánon vagy kocsin megérkeznek, hogy őt esküvőre vigyék. Ott vannak — ha vannak — a „vőfények“ is, pántlikás kalappal, akik — miután mindnyájan bepálinkáztak — közre fogják a menyasszonyt s fölülnek hárman egy ülésbe, a keresztszülők az első ülésbe, vőfények híján a keresztanya ül a menyasszony mellé. A mikor így elhelyezkedtek, a szülői áldásban részesült menyasszony zokogása közt — egy pisztolydurranással jelezve az indulást — mennek esküvőre. így történik a vőlegényes háznál is, ahol szintén vagy fehérbe öltözött, koszorús nyoszolyó leányok közé, vagy keresztanyja mellé ül a vőlegény, lehetőleg kicsipve s szivarral a szájában. Mindkét helyről előbb