Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
110 BARANYA NÉPEI. eltér az ormányságiak ruhaviseletétől. A szent-dienesiek és kisasszonyfaiak ruházata ugyan még élénken emlékeztet az ormányságiakra ; a fehér szin még itt is uralkodó ; Szent-Királyon azonban már nyoma sincs a fehér viseletnek. A szent-királyi nemesek ruházata már a nyugat-hegyaljaiak ruházatához hasonló. A somogyi határszélen, Dencsháza és Beczefa népe már nem mondható baranyai typusnak, mert ez a szakadék teljesen Somogyvármegye népeinek jellegét viseli magán. Zömök, erős alakok ; kissé heves, szilaj természettel. A férfiak ruházata semmi különöset se mutat ; a nőkén azonban már nagy változás látszik. Szélesen öltözködnek ; tizenkét szoknya is van egy menyecskén. A legfölső tarka mosó ; az ün- neplős virágos selyem. A rövid szoknya fölött fekete selyem-kötényt viselnek, a melyet csipkével díszítenek. A rövid, bokros ujju fehér ingre tarka mellénykét, „pruszlik“-ot húznak s a vállukon át széles, rojtos, virágos, nagykendőt kötnek. Hétköznapokon kendőt hordanak a fejükön, ünnepen pedig mesterséges virágból készült koszorút. A lábukon fehér harisnyát s magas sarkú, liosszuszáru, sallangos czipőt viselnek. A hegyaljai magyarok ismét igen szép typust tüntetnek elénk. Hatalmas, magas növésüek, erőteljes, tiszta magyar vonásokkal. Kár, hogy a régi, eredeti viseletűket levetkezték s a városi nép ruházatát kezdték utánozni. A hegyaljai magyarok, közel lévén Pécshez, mindenben a városi szokásokat vették föl. A férfiak posztó-ruhában járnak, a nők pedig selyemben s rendes divatot űznek. A kelet-hegyaljaiak jobban megőrizték eredeti viseletűket, azonban ezeken is meglátszik a város hatása. A férfiak csak hagyján ; de a nők úgy tele vannak a város cziczomáival, hogy alig látszanak ki belőle. A szabolcsi, somogyi, vasasi, hosszu-hetényi nők elég czifrák ; a püspök-bogádi, romonyai leányok és menyecskék még ezeknél is czifrábbak. Olyan tarkák, mint az exotikus madarak. Ha ünnepre öltözködnek, fölvesznek magukra 5 —6 alsó-ruhát, erre virágos selyem szoknyát s még virágosabb kötényt kötnek fölé. A vállukon át fekete csipke-fodros, három sarkú, tarka selyem-kendőt kötnek. Erre külön kis nyak-csokrot tűznek színes üvegbetétes mclltűvel. A nyakukat 5 —6 soros piros, kék és zöld üveggyöngy díszíti. A leányok leeresztett hajfonatot viselnek ; a menyecskék kontyot, klárissal, művirággal, apró tükrökkel és keskeny, színes szalaggal fölczifrázott főkötővcl. Lábukat festett gyapotból szőtt durva, vastag, de szörnyen tarka harisnya födi, melyre a fiatalok selyemmel pazarul kivarrt bársonyczipőt húznak. A hegyháti magyarok csekély eltéréssel mind egyformák. Csontos, szikár alakok ; inkább mondhatók véznáknak, mint erős termetiieknek. Csendes, békés lelkületű népek. Valamennyien rom. katholikusok. A férfiak ruhaviselete csak olyan, mint a magyaroké legnagyobb részt. Széles gatya, egy pityke-soros posztó mellény, dolmány, fekete posztó-kalap, tűrött szárú csizma. Az öregek közt még sokan birkabőr-ködmenyt viselnek s a hajukból ősi magyar szokás szerént csimbókot kötnek. Ilyen alakokkal Tormáson és Hörnyéken még találkozhatni. A nők leginkább a bécsi piros, bokor-ugró szoknyát kedvelik s a felső testükön „rőpiké“-t
