Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NEPF.I. 107 Vukkaradsics István, a hírneves szerb nyelvész is kiváló figyelemre méltatta. Ez idő szerint a szerbek többnyire vármegyénk déli részén elszórva a németekkel vegyest élnek. Nagyobb tömegben találjuk őket Bolmány, Kácsfalu és Herczeg-Szőllősön. A felső vidékről, Pécs, Pécsvárad, Rácz- kozár és Nádasáról a szerb-családok a XIX. században részint kihaltak, részint elköltöztek. Szerbjeinket másként „ráczok“-nak is nevezik; mert legnagyobb része Csarnojevics pátriárkával O-Szerbiának Racia vidékéről költözött be. Így nevezi őket I. Lipót király is a Csarnojevics pátriárkának 1690 és 1691-ben kiadott ama kiváltság-leveleiben, melyekben a magyarországi szerbek részére szabad patriarka-választást s egyház és kultúrális téren önkormányzatot biztosit: „et licebit vobis ex genere vostra rasciana eligere sibi archiepiscopum“ stb. Mikor s honnét telepedett meg az ez idő szerint itt élő sokacz-nép, történelmi bizonyossággal megállapítani nem lehet. Kutunovics Iván a Duna- és Tisza-melléki bunyeváczok- és sokaczokról 1882. évben irt munkájában azt állítja, hogy Baranyának már a mohácsi vész előtt lettek volna sokacz lakói, s hogy különösen a XVI. és XVII. században a törökuralom alatt Dalmáczia, Slavonia és Herczegovinából történtek újabb telepedések. De bárhonnét és bármikor kerültek is ide, a különböző községekben lakók között nyelvük használatában, szokásaikban, viseletűkben, sőt még különös jellemvonásaikban is tapasztalható eltérés arra enged következtetni, hogy nem egy időben s nem ugyan azon tartományból jöttek jelenlegi hazájukba. Sokaczaink kizárólag a róm. kath. vallás hívei. Szivük egész odaadásával ragaszkodnak hitükhöz. Erkölcsös, szótartó s vendégszerető nép, de e mellett szenvedélyes s nem ritkán bizalmatlan. Szájhagyomány szerint g. k. szerb lakók által csúfnéven neveztettek el ,,sokaczok“-nak ; mert tenyérrel (Saka) vetik a keresztet, eltérőleg a g. kel. szerbektől, kik keresztvetéshez jobb kezük három első ujját összetéve használják. A németek betelepítése a hírneves Mercy Claudius gróf tábornok kormányzósága alatt történt. Mercy a bánsági puszta vidékek benépesítése tárgyában 1722-ben Bécsbe fölterjesztést tett, minek következtében VI. Károly császár megengedte, hogy a német birodalomból, nevezetesen a felső-rajnai kerületből, több szász család a Bánságba vándorolhasson és ott letelepedhessék. A telepítvényeseknek a császár több rendbeli kedvezményt, úgymint földbirtokot, háztelket, több évi adókedvezményt, szabad szállítást Ígérvén, nemcsak hogy engedtek a fölhívásnak, hanem örömmel indultak útnak. Az 1722—1726 közti években mintegy 2500 család telepedett le a Bánságban. Erre az időre esik a baranyai német telepesek egy részének beköltözködése is. A bevándorlók részint uj helységeket alapítottak, részint a lakatlan falvakat népesítették be. A németek első tömeges betelepülése 1727-ben ért véget. 1736-ban újra megindult a település, de csakhamar félbeszakadt a kitört török háború és a
