Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
102 BARANYA NÉPEI. A pannonok úgy külsejükben, mint jellemükben, erkölcseikben és szokásaikban durvák, vadak és műveletlenek voltak. Erre enged következtetni Florus római történetíró, a ki ismertetve őket, azt írja többek közt róluk, bogy asszonyaik német szokás szerént resztvettek a csatákban s ha már kifogytak a fegyverzetből, gyermekeiket vagdosták a földhöz s a gyermek-hullákkal verték elleneiket. Vallásuk ugyan olyan volt, mint a germánoké. Voltak templomaik, oltáraik és bálványaik ; de templomaik mellett szent berkeket jelöltek ki, a hol magános és nyilvános istentiszteletre és áldozataik bemutatására többnyire holdvilágos éjszakákon gyűltek össze. A tölgyfákat különösen tisztelték. Áldozatra nemcsak állatokat, hanem embereket is öltek s hitték a lélek halhatatlanságát s vándorlását. A mint a rómaiak benyomultak a görögök és makedónok örökébe, győzedelmes utjokat folytatva átlépték a Szávát s Augusztus császár alatt meghódították Pannóniát is. A levert pannonok többször fölkerekedtek, hogy lerázzák magukról Róma uralmát, azonban a rómaiak hatalma mindannyiszor megtörte őket s végre hosszas és véres harezok után Tiberius alatt teljesen megadták magukat. Elvesztették ugyan ekkor a pannonok függetlenségüket; de Pannonia s benne Baranya földje is a művelődés hatása alatt kezdett értékben, becsben emelkedni. A tartomány növekedő műveltségével a népek műveltsége is emelkedett. A vadászatból, halászatból s állattenyésztésből élő nép a föld műveléséhez fogott s megvetette a gabna-termelés, szőllőművelés alapját. Baranya alsó Pannóniának legnépesebb, legműveltebb része volt. A népvándorlás ideje alatt újra pusztává lön Baranya földje. A mi szép és jó létesült a római uralom alatt, azt rombadöntötték a kóborló hadak. A mint Haas írja, a római műveltségnek, közbiztonsági intézményeknek, kormányzási rendszernek alig lehetett nyomára akadni. Uj kormány, uj nyelv, uj törvények, uj erkölcsök, uj népek, uj szokások lépnek életbe megyénk földjén. A rómaiak után a hunnok telepedtek le nálunk, kik észak-kelet felől, az Ural vidékéről jöttek. A hun-birodalom, a mily gyorsan keletkezett, oly hirtelen össze is omlott. Következett a gótok uralma, kiket később a gépidák támadtak meg. A gépidák ugyanis a gótok földjét el akarták foglalni, e miatt azonban ellenségeskedésbe jutottak a bizanczi császárral, ki a longobardokat szólította harezra ellenük. Hosszú és elkeseredett harcz dühöngött a germán népek közt, végre az avarok a lon- gobardok javára döntötték el a küzdelmet. A longobárdok után az avarok szállták meg Pannóniát s vele megyénk földjét. Az avarok uralma 568 tói 800-ig tartott, tehát több, mint kétszáz évig. Ama kevés kultúrát, melyet a hunnok távozása után a rövid ideig itt élő néptörzsek megkíméltek, az avarok mindent tönkre silányítottak. Az avar-nép uralma alatt — írja Hetényi — egészen megváltozott honunk földje, csupa hadi sánczokból álló földvárrá alakult. Erősségeiket
