Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Stang Mária
STANG MARlA(1923)Babarc . Német anyanyelvű cselédlány magyar családoknál. A falu közösségi életében nem vett részt. „Kolhozista" és „bánya- munkásnő". Felvétel: Pécs, 1987 1944. december 31-én - Szilveszter napján - vitték el a falunkból - Babarcról - az első csoportot a Szovjetunióba. Azt mondták, hogy munkára viszik őket Bajára. Az elöljáróság egyik esküdtje kísérte el a csoportot. 8 nő és 36 férfi volt összesen. Úgy hallottam nem is olyan régen, hogy őket a jegyző, a plébános és néhány gazdag paraszt jelölte ki. Kik voltak ezek név szerint és hova vitték őket? Ha jól tudom, Karlovkára kerültek, és ott bányában kellett dolgozniuk. Utólag tudtam meg, hogy már kifelé, útközben volt halottjuk. Természetesen akkor még nem tudtam, hogy a következő csoportba én is belekerülök, hiszen sem én, sem szüleim nem voltunk „volksbundok”. Azt sem tudtuk mi az a politika. Arra egyáltalán nem gondoltunk, hogy csupán azért, mert svábok vagyunk, miránk ilyen szomorú sors vár. Apámnak volt egy jó ismerőse, aki figyelmeztette, hogy küldjön engem a testvéréhez Pécsre, amíg ez az átmenet lezajlik, mert az oroszok még sok embert elvisznek a faluból. így hát bejöttem a nagynénémhez Pécsre. Itt voltam 8 napig. Semmi hírt nem hallottam otthonról, gondoltam minden rendben van, mit csináljak tovább Pécsen, hazamegyek. Vesztemre, mert egy-két nap múlva dobolták a faluban, hogy jelentkezzenek a 17—40 év közötti férfiak és a 18-35 év közötti nők, akiknek a Bácskába kell menni kukoricát tömi. Nem tettek kivételt „volksbund” és „nem volksbund” között. Mindenkinek jelentkeznie kellett Gondoltuk, néhány napot mi is dolgozunk, ha kell. Jelentkeztünk. A Wild-féle házba kellett menni. Lehettünk már vagy 50-en, 60-an, amikor az egyik lány apja, aki egy keveset tudott oroszul, odajött és vitatkozni kezdett a két orosszal, hogy minket nem vihetnek el. Majd az én apám is jött néhány férfival. A vita egyre élesebb lett, s apám már a széket is felemelte, hogy üt, de végül a falunkban lakó rác lecsillapította a kedélyeket. Az oroszok nehéz helyzetben voltak, fegyvert nem mertek használni, mert a falubeli emberek márkapávai, kaszával, bottal érkeztek a ház elé. Az oroszok elmentek, de közölték, hogy visszajönnek. Arra gondoltunk, hogy elbújunk, s ha nem találnak meg bennünket, ismét elmennek. 94
