Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - G. Anna
G. ANNA (1921) Babarc. Német anyanyelvű háztartásbeli, egy 3 éves leány anyja. „Bányamunkásnő" a Donyec-medencében. Férje magyar katona. Felvétel: Babarc, 1987 Jött a front, nem volt biztonságos a helyzet. Bujkáltunk itt is, ott is. Akkor jöttek a deportálások. Ez úgy volt, hogy azt mondták, hogy kell jelentkezni. Hát mondjuk, 16 éves kortól egészen ötvenvalahány, 55 éves korig. Én meg a buta fejemmel, hogy úgy mondjam, annyira szerettem a férjemet és hát nem tudom, mit gondolhattam, hogy ha én oda kerülök, mint hogyha evvel akartam volna valamit elérni. Nem féltem, jelentkeztem. Közben akkor itten a nép fellázadt és menekültek. És akkor mindenki hazament. Másnap a tanácsnál kellett jelentkeznünk. Mert pontosan itt túl, szemben, volt egy ház, az már átépült, itt voltunk, amikor a táborban voltunk. Na és akkor másnap megint a tanácshoz kellett menni, én meg szépen elmentem. Elvittem a lányomat magammal, akkor 3 éves volt. Ezeknél ottan jelentkeztem és azt mondták, hogy hát vigyem haza a lányt és jöjjek vissza. Én meg szép nyugodtan, habár el tudtam volna szökni, szép nyugodtan visszajöttem. Egyrészt azért, mert ha énrám valamit bíznak, hogy hát ez a kötelességem, azt végrehajtom. Hát ezt is. Szépen visszamentem. Apám pedig mondta, hogy mész? Szökjek meg! Nem! Szépen visszamentem, besétáltam a kelepcébe. Innen aztán elvittek bennünket. Este, nem tudom hány órakor, indultunk. A bólyi tanácsnál egy fiatalasszony leugrott a szánkóról, ezt meg keresték. Hogy hát milyen? Megjegyezték valahogyan. Nem értettük, hogy mit akarnak. Körbe feküdtünk, lent a padlón. Egy szobát kellett üresen odaadni nekik és így körül feküdtünk. Aztán jöttek. Nagyon féltünk az orosz katonáktól. És akkor sorba mindenkit megfordítottak és a szemébe néztek. Egyik sem volt az. Az egyik azt mondta, hogy elszökött, a másik meg, hogy itt kell lennie. Na és akkor korán reggel megint a szánkókra rá és akkor levittek bennünket a bólyi állomásra. Onnan elvittek bennünket Dombóvárra. Dombóváron 2-3 napot voltunk. Az állomáson? Nem! Vagy kaszárnya lehetett, vagy mi. Egy nagyobb épület. Onnan az állomásra kísértek minket és akkor mentünk Bátaszék-Bajára. Átmentünk a Dunán gyalog. Be volt fagyva a víz. Bátaszéken kiszálltunk és akkor 88
