Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - R. Margit
Hogyan tudta a szökést végrehajtani? Úgy tudtam, hogy mentem, hát próbáltam végig menni, akkorjában nagyon sokan jöttek így haza, akik ki voltak telepítve, sokan jöttek vissza. Én is egy ilyen csoportba kerültem, véletlenül. Ausztrián keresztül jöttünk. Elmentünk Heiligenstadtha, onnan pedig átjöttünk Ausztriába. Addig-addig, hogy hogyan sem, egyszer csak ott voltunk. Jöttünk egész végig, mert amikor én kint voltam, valamikor ide valósi, ma már nem él, M. nevezetű illető, az Ausztriában volt, Grázban élt. Annyit írt nekem, ha odáig el tudok jönni, onnan ő már tud segíteni, hogy hazakerüljek valahogy. Valaha szomszédok voltunk itton. De nem kerültem oda, hanem a rokonaimat értesítettem Salzburgból, ott egy családnál egy hétig voltam közben, szökés közben, mert hát tovább nem tudtam menni. Se ennivalóm, se semmim nem volt. Ott is egy paraszt családnál segítettem teheneket etetni, meg amit lehetett a házban dolgozni. Úgyhogy aztán értesítettem a rokonaimat, azok küldtek aztán pénzt, hogy tudjak továbbutazni. A hazafelé út? Eljutottam én a határig, megmagyarázták nekem, hogy merre kell mennem. A határtól talán 300 méterre voltunk, akkor egy illető, akikkel együtt jöttem, mondta: „Na, ott a magyar határ, fel van írva az erdő szélén is, Alt Landes Grenze.” Hát láttam én azt, de mire majdnem odaértünk, azt kiabálták, hogy „Halt!” Szépen visszavittek az osztrákok. De még olyan szerencsém volt, ahhoz képest, voltunk vagy hatan, azokat ottfogták, nekem meg, hát papírokkal tudtam igazolni, hogy honnan jöttem, mert azért az elbocsátó papírjaim Oroszországból megvoltak és azokat megmutattam nekik. Egy főhadnagy, egy osztrák főhadnagy szépen magyarul elmagyarázta, bár hát én is beszéltem a német nyelvet, de ő szépen elmagyarázta, hol, merre menjek, sőt kikísértetett egészen a határig. És hova menjek! Szombathelynél át tudom lépni a határt. Nem is Szombathelynél, Felsőcsatárnál és onnan mikor indul, pontosan tudták, hogy fél hétkor indul a busz Szombathelyre és nyolc óra előtt két perccel ér be. De nyolc óra öt perckor indul a vonat Pécs felé. Úgyhogy avval jöttem egész Pécsig. Pécsen este tíz órakor leszálltam a vonatról. Mikor volt ez? 1948. április 28-án értem haza. Pécsen volt egy ismerős család, ahol a húgom szolgált, egy Sch. Vilmos nevű ügyvéd volt, azokat kerestem éjjel föl. Ott voltam másnapig és másnap meg jöttem haza. Hazaértem! Hát itthon örömmel fogadtak. A szüleimnek olyan szerencséjük volt, hogy nem telepítették ki őket, és jelenleg is még a szüleim házában élek. Hogyan éltek a Szovjetunióban? Élni úgy éltünk, hogy reggel, amikor kolompoltak, fölkeltünk, amikor 85
