Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Bagi Pálné naplójának részlete
voltam aztán egy szabad nap. Kézimunkáztam csináltam a szebbnél szebb terítőcskéket falidíszeket a szakácsnőknek tiszteknek persze mindig meg lett fizetve vajjal zsírral olajjal vagy egy pár méter kelmével remekül ment sorom, úgy fel is ruházkodtam, hogy csak na, 1, 2 évig voltam a konyhán. Pláne aztán mikor felépült az új konyhánk a lágerudvaron. így csak le kellett szaladnom és már a munkahelyemen is voltam. Másfél évig dolgoztam a konyhán, onnan is jöttem haza. Ez utóbbi másfél év azért is tűnt fel kellemesebbnek a többinél, mert egy nagyon kedves kis barátnőre akadtam. Akivel nagyon megszerettük egymást. Mindig együtt aludtunk, megosztottunk mindenünket, még a ruháinkat fehérneműinket is, szóval elválaszthatatlanok voltunk. Ő Gyuláról jött. Kicsivel magasabb volt mint én, de éppen olyan vékony, mint jómagam most, de vékonyságában is nagyon formás jelenség kreol bőrrel barna piros arccal gesztenye barna haján aranyos fényekkel. Egy szóval a barátnőm nagyon szép lány volt. Másfél évvel volt nálam fiatalabb. Kicsit olyan anyáskodva is szerettem. Mindig én fésültem hosszú haját, ami koszorúba rakva állt a legjobban. Másodunokatestvér öcsém Adi életre halálra udvarolt neki. Amit Kati eleinte húzódozva fogadott, kicsit olyan magányos természetű lány volt, meglátszott rajta, hogy még nem igen forgolódott férfi társaságában, hogyne mikor a Bácskában egy grófi uradalomban nőtt fel, ahol az édesapja mint kőműves dolgozott. 357
