Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Bagi Pálné naplójának részlete
BAGl PALNE (1927) Mezőberény., Német földműves családból férje révén magyar környezetbe került. Gyerekkorától naplót vezet, abból közlünk részleteket. Férje a háborúban szerzett sebesülésébe feleségének a Szovjetunióba történt elhurcolásának napjaiban belehalt. Egy kétéves kislányt hagyott hátra. 1945. január 5. Szerda. Ismét egy felejthetetlen dátum. Ma lett összeírva a német férfiak és nők legnagyobb része, 18^15 évig a férfiak, 17-30 évig a nők. Délig már ki is lettek küldve a rendőrök és hivatalosan felszólították ezeket, hogy délután 2 órára dunnával, párnával 2 rend ruha és fehérneművel, és 2 heti élelemmel teljesen útra készen legyenek a Buncsák iskolában deportálva lesznek. Sokak szerint Ukrajnába, mások Magyarország különböző részeibe romeltakarításhoz. Hogy melyik igaz, nem tudja senki sem, hogy az egész ideiglenesen, vagy örökre szól-e, nem tudjuk. Én nem lettem felszólítva, hogy miért, nem tudom. A népszámlálás alkalmával természetesen B.-éknál lettem felírva, de a lánykori nevemet nem írták fel, nem is kérdezték, hogy most már az mentett meg, hogy csak mint B. Pálné lettem feliratva, nem tudom. Hiszen különben lehet, hogy még meg is kapom holnap, mert még itt vannak, mert holnap orvosi vizsgálatra mennek a behívottak és csak délután mennek a száműzetésbe. Az új magyar kormány így egyezett meg az orosszal, hogy a helybeli németeket kiszolgáltatja robotra. Pestet most már legnagyobbrészt elfoglalták az oroszok, borzasztó súlyos harcok folynak. Rengeteg az emberveszteség. De ez mindennél szörnyűbb, hogy ezekkel a magyarokkal érző németekkel így elbánnak. Ezeknek kell szenvedni a valódi bűnösök helyett!!! 1947. szeptember 8-án Két és fél éves száműzetésemből, a messze Oroszországból hazatérve másolom le az elhurcoltatásom alatt hazaírt leveleket, naplótöredékeket!! (Naplótöredék Gyuláról:) 1945. január 8. Amitől olyan szörnyen rettegtem, valóra vált. Engem is német származásom miatt elvittek a gettóba mi jutottunk ártatlanul a zsidók sorsára, éppen mi, akik olyan nagy részvéttel voltunk akkor irántuk. Felesleges részleteznem, hogy milyen érzést váltott minez ki belőlem. Annyit írok csak, hogy már ideát vagyunk Gyulán, állítólag má holnap vagoníroznak bennünket Ukrajnába munkára, férfiakat nőket egyaránt. 16-30 évig a nőket, 17-^15 évig a férfiakat. Itthon hagyom az én egyetlen gyermekemet árván, se apja, se anyja most már. Szegény Palikám, ha hazajönne, de rettenetes csapás vár rá! Indulunk holnap a bizonytalanság felé, hogy micsoda sors vár ránk, azt csak a jó Isten tudja, hogy visszajövünk-e valaha, az nem valószínű. Majd 346
