Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Hegedűs Erzsébet
Csak németek voltak? Csak. Ott, ahol én voltam, csak németek voltak. Akkor maga is mint német származású kerülhetett be? Igen, úgy érzem, igen, csak ezt igazságtalannak éreztem. Először azért, mert az édesapám magyar volt, másodszor, mert mindig magyarnak éreztem magam. 1941-ben hogyan vallotta magát a népszámláláskor? Azt kell mondanom, hogy erről a családban akkor elég nagy vita volt, mert a nagymama az még jól tudott németül és német anyanyelvűnek vallotta volna magát. Mi, a család fiatalabb tagjai ezzel egyáltalán nem értettünk egyet. Mi azt mondtuk, hogy mi magyarok vagyunk. Édesanyám és testvérei tudtak németül. Én mindent megértettem, amit a nagymama mondott, de beszélni nem beszéltem németül soha. Amikor az édesapám a családba került, udvariasságból sem beszéltek előtte németül, mert nem akarták, hogy az édesapámnak kellemetlen legyen. Tehát mindannyian magyar anyanyelvűnek és magyar nemzetiségűnek vallottuk magunkat a népszámlálás alkalmával. Milyenek voltak az utazás további körülményei? Borzasztó volt! Mindenről lehet beszélni? Mindenről! Az volt a legszömyűbb, amikor észrevettük, hogy a vagonban tetű van. Tisztálkodási lehetőség alig volt. Függönnyel elkerítettük a vagon egy kis sarkát, ott mosakodtunk. Nagyon hideg volt. Fűtés nem volt. Meleg takarókat, meleg ruhaneműt vittünk. A család minden tagja ideadta legmelegebb ruhadarabjait, mert tudtuk, hogy a Szovjetunióban hideg van. Maguk tudták, hogy oda mennek? Gondoltuk. Hallottuk korábban, hogy a Szovjetunióba munkásokat visznek ki. Hallottuk, hogy a Szovjetuniót annyira tönkretette a háború, leromboltak sok mindent, hogy nekünk kell segíteni felépíteni. Lényeges lenne, honnan volt ez az információ? Ezt beszélték a községben és gondolom, hogy a tanácsházáról kerülhetett ki. Olyan személlyel, aki határozottan és konkrétan állított volna valamit, sose beszéltünk. Csak szóbeszéd volt. De ezek szerint helyesen következtettünk, mert valóban odakerültünk. Mennyi ideig mentek? Két hétig mentünk. Milyen útvonalon? A pontos útvonalra nem emlékszem. Azért nem, mert amikor hazakerültem, igyekeztem mindent elfelejteni. Biztosan van, aki pontosan emlékszik és fölösleges bizonytalan dolgokat mondani. Hova érkeztek? 323
