Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Czövek István
hogy is mondjam, kulinak tartják, ilyen ágyútölteléknek. Akik nekünk ott kommandíroztak, nekem nem, mert én nem voltam a fronton, hanem azoknak, akik a fronton voltak, azok, akik parancsoltak, hogy most menni kell, ugye, az első vonalba, ő meg hátul dirigált, azokat tiszteletben tartották, mert azokat nem volt nekik szabad megsérteni. Nem is sértették meg. Nekünk sem lett volna szabad dolgozni, ha Rákosi nem adott volna bennünket el két évre. De hogy őket miért tartották olyan sokáig, a katonatiszteket, azt nem tudom. Azok nem voltak jóvátételi munkások. Azok csak a terhére voltak az orosz népnek. Mert csak kosztolni kellett őket, nem? Ezt nem tudom megérteni, hogy milyen alapon, meg hogy miért hozták oda hozzánk őket, meg előbb hol voltak? Igaz, nem is érdeklődtem. Megkérdeztem abban az időben, de már elfelejtettem, hogy honnan jöttek. Már megvan! Hát ők angol fogságban voltak. Az angolok átadták az oroszoknak őket. És az oroszok meg kihozták őket. Kicsit nyaralni. Hát jó meleg volt minálunk ottan! Milyen érdekes események fordultak elő? A sport. Nem is beszéltünk még a sportról. Volt egy magyar válogatott, egy német válogatott, meg egy román válogatott csapat. Ezek egymással futballoztak. A németek átjöttek mihozzánk, a mi táborunkba, mi meg átmentünk a német táborba, ottan futballoztunk velük. Visszavágó mérkőzés volt, ugye. Nagyon jó csapatuk volt a németeknek. Azok többen voltak, mint mi, azok 12 000-en voltak ott. Voltak pestiek is, csak már elfelejtettem a nevüket. Milyen eredmények voltak? Hát az változó volt. Volt, hogy mi vertük meg őket, máskor azok vertek meg minket. Attól függött, hogy milyen kondíciónk volt, mert tréningezni nem nagyon lehetett, mert munkára jártak. Mi éjszakások bírtuk, nappal tudtunk focizni. A többiek, akik nappal dolgoztak, azoknak nem nagyon volt erre idejük. Amikor egész nap dolgoztak, akkor este már nem nagyon volt kedvük futballozni. A németekkel nagyjából egyforma csapatunk volt, a románoknak volt a leggyöngébb, de azok a legkevesebben is voltak. A táborban volt válogatott is és volt brigádcsapat is. És akkor mi egymással futballoztunk. Ez volt a szórakozás. Televízió nem volt, rádió se nagyon, úgyhogy ez volt a szórakozás. Ja, és akkor ez a zenekar. Voltak ilyen jó zenészek, volt egy szabadkai gyerek, M-nek hívták, nagyon szépen tudott a csellón játszani. Fantasztikus szépen tudott csellózni. Aztán volt egy hegedűművészünk. Az is egy érdekes történet volt, hogy munkahelyen dolgozott és összezúzta az ujját. A bal kezén az ujját. A mutatóujját, azt hiszem. Bekerült a centrál kórházba. Ott meg a B. százados volt az orvos. Az katona, mészáros, orvos volt. Mindent levágott. Ami össze volt zúzva, azt levágta. Ez a K. doktor, ez meg azt mondta, hogy meg kell próbálni 295
