Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Czövek István
megállt a vonatunk, akkor elmentek négyen a mi vagonunkból, négyen leszálltak és elmentek vízért és nem jöttek vissza. És akkor, hogy a létszám meglegyen, akkor a ferencvárosi állomásról négy vasutast betettek oda hozzánk és azok ott voltak velünk végig. Pedig nem voltak katonák. Őnekik az volt a fontos, hogy meglegyen a létszám. Az orosz katonáknak. Amennyi Székesfehérváron bent volt a vonatban, azért kellett nekik felelni. Ezért azok a vasutasok is bekerültek a vagonba. És akkor Romániában szintén volt egy eset, akkor ott voltunk egy hónapig. Hol? Egy szűrőtábor volt. Mivel nálunk egy vagon tífuszgyanús volt, karanténba tettek bennünket egy hónapig. Hogy meglássák, tényleg van-e közöttünk tífuszos, vagy nincs. Fertőtlenítettek bennünket. Elszedtek tőlünk mindent, ami csak elképzelhető volt. Kés, vagy óra, vagy gyűrű, vagy valami, ami még volt, azt mindent elvettek tőlünk. Még a papucsomat is elvették. Volt egy pár bőrpapucsom, azt is elvették tőlem, úgyhogy csak a katonabakancsom maradt meg. Meg a köpenyt, azt hagyták meg, semmi mást. Amikor bevagoníroztak bennünket, akkor..., de az már május 17-e után volt, mert akkor már vége volt a háborúnak. Mi akkor már hallottuk, hogy vége van a háborúnak, na voltak, akik azt mondták, hát most biztosan visznek haza bennünket. Mondtam, hogy igen, azért is hoztak bennünket ide, hogy majd visznek haza bennünket. Én akkor már tolmács voltam. Mi jugoszlávok előbb tudtunk oroszul beszélni. Maga tudott horvátul? Beszélek hát. Eszéken voltam inas, horvát iskolába jártam, mivel horvátul beszéltem, oroszul megértettük egymást. Mi voltunk az én komámmal, a T- vei együtt a tolmácsok. Ő aztán maradt is tolmács, azért maradt az anyatáborban kint is. Amikor bevagoníroztak bennünket, ott is meglépett egy illető. Volt ottan a peronon két demokratikus katona. Román katona. Az egyiket bedobták közénk. Az volt a szerencséjük, hogy nem kettő hiányzott. Mert ha kettő hiányzik, akkor azok is jönnek velünk biztos ki. A másik bement a parancsnokságra jelenteni és a harmadik állomáson kivették. És akkor kiabáltak, hol van a román? Keresték a román katonát. Elvittek bennünket egészen Moszkváig. Szibériába voltunk irányítva. Amikor fölértünk, akkor már nagyon hideg volt. Akkor már magunkra szedtünk mindent, ami csak volt. Nyári ruházatuk volt? A katonai szövetruhában voltunk, akkor már csak a köpenyünk volt. Egy éjjel csak azt mondják, na megyünk visszafelé. Azt mondják, megyünk haza. Azt mondtam, persze, azért hoztak ide bennünket, kéjutazásra, hogy menjünk haza. El lettünk akkor irányítva délre. Úgyhogy május 18-a lehetett, amikor elindultunk Romániából és július 4-én érkeztünk meg. 286
