Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Nagy Rózsa

tartott az utunk, amíg elértünk Lembergig. Az élelmezésünk elég jó volt az úton. Hazafelé jöttünk. Lembergben kipakoltak. Ott is egy nagy láger lehetett az, mert barakkok voltak. Bizonyára, hogy láger volt. Ott raktak bennünket ki. Ezerötszáz férfi volt és harmincán voltunk nők. De egyik sem volt a R. Margit, az esztergomi nő. Ez az egyetlenegy volt, akit a lágerből ismertem. Meg a Vilma. Több egy sem volt olyan, akit ismertem. Minket, a harminc nőt... Persze a lágerban volt egy kisebb épület, egy kis szoba, oda tettek be. Ez is egy furcsa élmény volt, mert gondolhatja, a harminc nő közül voltunk talán tízen-tizenketten fiatalabbak, a többi azért idősebb volt már, meg beteg. Gondolhatja, hogy mi volt. Ezerötszáz férfi és harminc nő. Hát az a tíz-tizenkét fiatal. Ki se tudtunk mozdulni az épületből. Eleinte még valahogy volt is, hogy beszélgettünk, meg nagy klub volt, meg hát a magyarok között rengeteg volt, aki tudott valamilyen hangszeren játszani, meg színészek is voltak, akik előadást rendeztek, és hát meghívták a nőket is. Elmentünk oda. Hát az egy borzasztó volt. Az egy borzasztó volt. Alig lehetett onnan kiszabadulni. Biztosan észrevette a lágerparancsnokság és akkor a nőket elkülönítette. Elvittek minket a kórház területére, ahol volt egy üres épület, illetve kettő volt, de csak utólag tudtuk meg, hogy az is üres. Minket oda vittek, abba az üres épületbe. Emeletes ház volt. Körül volt kerítve. Néhány nap múlva a szemben lévő épületben férfiak jelentek meg, akik a lágerből jöttek. Hát ott megismerkedtünk. Elkezdtek ott is citerázni. Hát afféle fiatalok. Betegnek adták ki magukat, így karanténba tették őket. Kivizsgálásra. Hát itt szövődött egy valami, de ez is csak kerítésen keresztül. Itt ismertem meg az első férjemet. Innen egyszerre jöttünk haza. Lembergben hat hónapig voltunk.

Ki volt a leendő férj?

Gy. Gábor volt. Már meghalt. Itt ismerkedtünk össze és a kerítésen keresztül beszélgettünk. Nemcsak én, hanem mások is. O levente volt. 1923-ban született Nyíracsádon. Ő is, mint levente... Valahol Szentgott- hárdnál lett elfogva, vagy ott lettek leállítva és akkor onnan hozták őket vissza.

A hat hónapot itt letöltöttük. Ez már egy szép hat hónap volt. Itt már nem voltak őrök. Jó volt az élelmezésünk. Ezt mindig hozzá kell tenni, mert az volt mindig a rossz. Itt elég jól összeszedtük magunkat. Szórakozhattunk is a kerítésnél, de akkor is ez már egy olyan valami volt már, egy olyan nyaralásszerű. 1953 novemberében bevagoníroztak és hazahoztak Magyarországra. Valami incidens lehetett Csapnál, valami volt, nem tudom... Én nem tudok olyan jól visszaemlékezni erre, mert nem nagyon érdekelt. De valami volt, valami AVO-sok, vagy mik fogadtak bennünket, vagy nem akartak beengedni. Valami ilyesmi volt és ott álltunk sokáig. Na mégis átjöttünk a határon. Ja! Én akkor már kezdtem ott kint dohányozni

283