Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Harton Pál
idején az orosz ipar felújításához. A szén nemcsak a fűtéshez (kellett), hanem nyersanyaga volt másnak is, mert szénből sok mindenfélét lehet előállítani. így érthető, hogy az oroszoknak nagy érdekük volt, hogy minél előbb munkába álljunk és a széntermeléssel (foglalkozzunk). Önként vállalták a munkát? Hát itt nem volt, hogy akar, vagy nem akar! (Az ember) be lett osztva és muszáj volt neki. Az élelmiszer fejadagokon keresztül fogták meg az embereket, vagy hogyan vették rá őket, hogy leszálljanak a bányába? Nem volt pardon! Nem volt pardon! Ez úgy is volt, hogy én az utolsó hazai falatot ott kint a táborba ettem meg. Az utolsó kenyérmorzsákat, az utolsó falat szalonnát kint ettem meg és azután kezdődött az éhség. Tudniillik, mi kétszer kaptunk levest. Eleinte csak kukoricadara levest, azután jött a rizsleves, azaz a búza, melyről a korpa le lett egy kicsit reszelve (hántolva) és csak kétszer naponta, úgyhogy az ember éhezett. És ha éhes, akkor mindenre képes! De nem képes arra, hogy valamit ne vállaljon el, vagy valamit visszautasítson, mert akkor ezt is kockáztatja. Tehát úgy volt, nem akarom azt mondani, hogy szívesen mentünk, de a tábori élet sem volt jobb. így lettem én is beosztva a széntöréshez, mint vájár. Fogalmam sem volt a szénbányáról, de nekünk nagy szerencsénk volt, hogy a nagymányoki bányászok köztünk voltak és ezek mondták, hogy fiam, vagy öregem, te pajtás, erre vigyázz, arra vigyázz, mert itt lejöhet valami! Volt ott valami biztosítás? Hogyan nézett ki a bánya? Hát a bánya, hogy úgy mondjam, az a vidék, az a németektől meg volt szállva. 1941 -42-ben megszállták ezt a vidéket. De még mielőtt a németek bejöttek volna, az oroszok, az orosz bányászok lerobbantották a fő utakat lent és amikor jöttek a németek, akkor az oroszokkal ezt újjáépítették és megkezdték a szénbányászatot. Ahogy a németek visszavonultak, mert jöttek az oroszok, akkor a németek robbantották újból be és így volt, hogy amikor mi kijöttünk, le volt robbantva és tele volt vízzel. Az összes víz, ami ott összegyűlt, nem lett kipumpálva, hanem bent maradt a bányában és lefulladt egészen. Ezt kiszivattyúzták motorokkal és aztán kezdtük a telepítést. Vágányokat tisztítottuk meg, a köveket jobbra-balra elrámoltuk. Amikor az első szénhez értünk, ez talán száz méter volt, akkor már a második méternél a szenet hoztuk fel. Nagyon nagy érdekük volt az oroszoknak, hogy minél hamarább szenet kapjanak. A többi az csak úgy mellékesen lett megcsinálva, tehát életveszély volt mindenhol. Akkora volt a hajsza, hogy nem lehetett nagyon kísérletezni, hogy veszélyes-e, lejön-e ez, vagy sem. Csak azt mondták: „Davaj! Davaj! Bisztre!” Ezt fokozta az is, hogy igen sokan megsérültek lent a bányában és munkaképtelenek lettek. Ez volt az én sorsom is. Január 250
