Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Eibeck István

látványtól. Rengeteg ember és asszony volt a szerelvény mellett és amikor leszálltunk, annyian rohantak meg bennünket azzal, hogy nem ismerjük-e XY-t. Fényképeket mutattak, hogy nem találkoztunk-e velük? Kétségbeesett emberek és asszonyok, úgyhogy megfájdult a szívünk, hogy milyen emberi tragédiát okozott ez a háború.

A Nyugati pályaudvarról a 46-os villamossal utaztam a Keleti pályaudvarig, ugyanis a pályaudvar melletti Nefelejts utcában lakott egy unokabátyám. Ahhoz bementem. Otthon is találtam őt is és a feleségét is. Ok mondták azt, hogy a nővérem a férjével itt lakik Budán. Itt van üzletük, tehát menjünk ki hozzá és látogassuk meg őket, mert nagyon fognak örülni, így villamossal kimentünk Budára a nővéremékhez, akik nagyon meglepődtek és örömükben nem tudtak hová lenni és így csak a késő délutáni gyorssal mentem tulajdonképpen haza Hőgyészre. Este 8 órakor érkeztem Szakály-H ügyészre és az állomáson várt már az édesanyám az unokabátyámmal. Egymás nyakába borultunk, szó nem jött ki a szánkon, és ott sírtunk (elcsukló hangon).

247