Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Szauter Mária
/ SZAUTER MARIA (1926) Gödre. Német földműves családban háztartásbeli, a Donyec-medencében bányász. A „kinti” kapcsolatából gyermeke született, hazajövetelekor élettársától elszakították. Felvétel: Sásd, 1989 December 25-én úgy volt, összeszedik a népeket, a volksbundosokat, hogy hát elviszik Pécsre a repülőteret felépíteni. Amire sor került volna rá, addigra mindenki elbújt. Mindenki, hát a legtöbb elbújt. Vagy a szomszéd magyar községekbe, vagy a pincékbe, vagy hát akárhova. Elbújtak sokan. Egy-két nap csönd volt, és akkor december 27-én összeszedtek, amit értek. Egy bíró volt Gödrébe, annak kellett kiírni, ha akarta, ha nem, mert még a saját lányát is kiírta. Az is ugyanúgy mellettem volt. A neve B. Borbála volt. A bíró B. Mihály volt abban az időben. Akkor 27-én szedték össze, ami jutott, ami kéznél volt. Én is 17 éves voltam. Én is bekerültem a sorba. Mit vitt magával? Hogy én mit vittem magammal? Vittem egy párnát meg egy plédet, sőt a testvérem, az is köztünk volt, de el volt törve a keze. Görbe volt a keze, meg kétéves kisfia volt otthon. Őt is ugyanúgy, ide Sásáig hajtották. Kellett neki menni, ugyanúgy, mint nekem. Ketten vittünk egy párnát meg egy plédet és hát egy kis ennivalót. Itt voltunk 27-től egészen szilveszter napjáig. Itt a járásbíróságon, meg a járási tanács (akkor főszolgabíróság) épületében. Be voltak zárva? Őrség volt körülöttünk. Magyarok? Nem, oroszok. Hogyan aludtak azalatt a néhány nap alatt? Sehogy. Összedobtuk a cuccunkat és lefeküdtünk a padlóra, meg ahogyan lehetett. Nem volt ott ágy. Adtak enni? Nem! Vittünk is és a szüléink még hoztak minden délben ennivalót. Ide Sásdra. Szilveszter napján felkísértek, ami most könyvesbolt, abba az udvarba. (Akkor Hangya Szövetkezet.) Abban az udvarban voltunk összehajtva. Ott még egyszer kiválogattak (bennünket). Aki nem munkára való, vagy aki beteges, vagy ilyesféle. Szerencsére a testvérem, hát igaz, jobban tetette, 199
