Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - A. Ádám
Mivel foglalkoztak a lányok? A fiatal lányok, akiket kivittek? Ott egy lány azt mondta, hogy ő otthon nem dolgozott mást, mint a nagymamájával elment a kertbe esetleg uborkát leszedni, vagy paprikát leszedni és azt felvitte. Kosárba. És ott szántani kelletett, egyik állásról a másikra a földet hányni, aki nem tette meg a normát, ami elő volt írva, az nem is kapott kenyeret. A klímát hogy hírták? Klíma, mit lehet mondani, azt kell mondani, hogy első évben lejött a bőr az orrunkról a hidegtől. Azt mondták, hogy 10 évvel azelőtt volt olyan hideg. Ez volt 1945-ben. És nyáron olyan meleg volt, hogy amikor elmentünk a konyhára étkezni, mert mi a gyári konyhában étkeztünk, mink asztalosok és akik ott dolgoztak, majd a földbe nyomott a melegség, olyan meleg volt. Szóval nehéz volt. A kosztol meg tudták szokni? Meg, mi reggel már megtudtuk, hogy egész napra mit kapunk, mit adnak. Mit kaptak? O, hát mit mondjak? Amit kaptak, azt! Ha sóska volt, akkor az le volt metélve, mint ahogy itt a kacsáknak metélik olyan apróra, be lett téve az üstbe, és sót bele, amennyi köllött, és amikor ki lett tálalva, akkor egy fél, nem fél, nem tudom mennyi volt olaj rá, ilyen étolaj. Akkor lett színe nekije. Kicsit zavaros is lett attól a sóskától az a leves. Mikor az már megvénült, akkor jött a káposztapalánta, akkor azt metélték, és akkor az volt, ameddig volt. És amikor metélt tészta volt, akkor azt kaptuk, ameddig volt a raktáron. Sőt még az is előfordult, most eszembe jut, mi egy hónapra 2 kg cukrot kaptunk, és egyszer előfordult, hogy a raktáros meg a szakács kiadták a cukrot nekünk. Sós volt a cukor. A raktáros és a szakács ki lettek dobva, azok oroszok voltak, és mi internált népek voltunk. És ki lettek dobva, mert én meg, aki még legjobban tudott beszélni oroszul, egy fiatal legény volt még, ő tudott még legjobban, elmentünk az én cukrommal a nacsalnikhoz. Odaadtam neki a kanalamat, megkóstolta. Mondtuk, hogy a 20%-a só. Mi? azt mondja, ez még több mint 20%. Kiköpte. Három napra rá ki volt dobva a raktáros és a szakács. Főszakács. És mi internáltak voltunk és azok oroszok voltak. Amikor nem dolgoztak, mivel tudtak foglalkozni? Hát mit, minekünk mindig kellett dolgozni, azt lehet mondani, csak május 1 -én nem, 2-án és 3-án nem. Akkor csak egy embernek volt szabad menni az élelemért a gyárkonyhához, az megkapta, mivelhogy a lágerparancsnok írt egy cédulát és azt megkapták. Nem volt szabad nekünk elmenni privát munkát végezni. Nem volt szabad. Egyébként jártak? Hogyne. Még vályogot is csináltunk mi hárman asztalosok, akik voltunk, 193
