Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Schmidt Pétemé
El tudtak menni a látogatókkal? Igen. Ezután megijesztettek bennünket. Ha valaki elmegy, akkor elviszik a családot. Eleinte hátul az istállónál volt egy fal, ott is átmásztak. No de hát ott sem mert mindenki átmászni, mert aki félt, az mégsem mert. Na és amikor már ott voltunk, akkor már nem mert senki szökni. Mikor értek Pécsre? 24-én. Pécsváradon éjszakáztunk. Még aznap Pécsre mentünk. Pécsen január 11-ig, vagy hányadikáig voltunk, az istállóban. Amikor onnan elmentünk, marhavagonba raktak. Minden vagonban volt egy fél nyers marhacomb az ajtónál, hogy azt együk meg. Mit csináljunk? Se kályha, semmi nem volt a vagonban. Baján rakták ezt be. Pécsről Bajára vittek. Ott reggel kompon átmentünk. Hogyan utaztak? Dombóváron keresztül? DombóvárnakésBátaszéknek. Bátaszéken kiszálltunkés gyalog (mentünk) a Duna-partra. Jó messze álltunk le. De nem csak mi asszonyok, meg akik hát Oroszországba... Sok hadifogoly is ott volt. Nagyon rengeteg fogoly volt ott. Reggel vittek át. Baján kivittek az állomásra. Mi egy erdészeti, az erdőgazdasági épületben, egy irodaházban voltunk. A megyeházán, meg mindenhol (voltak az elszállításra várók). Később tudtam meg, mert ott laktunk. Akkor nem tudtam, hogy milyen épület. De sokszor néztem akkor. Meddig tartott a bajai tartózkodás? Egy napig voltunk ott, és akkor a többi fekedit meg a környékbelieket már beszállították. Az egész környékről voltak itt. Ivánbattyánról meg Villányból, Hásságyról, Bikáiról, meg mindenhonnan voltak. Gödre. Szóval sokan voltak. Na akkor... ezeket elvitték. Nekem ilyen kiütésesek voltak a lábaim és ki voltam írva, hogy mehetek haza. És még két véméndi asszony. Hazamehettem volna, ha mindjárt mentem volna, de hát volt még két asszony Véméndről. Az egyik az beteges volt, a másik meg terhes. Egyik volt a H. Józsefné, hát úgy Erzsébet volt, Mné volt a másik. Azt mondták, várjunk és majd mehetünk haza. Hát a többieket elvitték a vagonokba, nekünk mennünk kellett volna, de nem tudtunk mit csinálni, senki nem volt ottan. Végre kimentünk a szobából és amikor én meg a Hné már kint voltunk a járdán, az Mné a küszöbön találkozott két orosz tiszttel. Azoktól akart kémi papírt, hogy mehetünk haza. Értették, hogy „oficér”, no akkor mondták, hogy vissza, „davaj”. Visszavittek és akkor hívtak egy tolmácsot, hogy hát mit akarunk. Mondtuk, hogy ki vagyunk írva, hogy mehetünk haza, csak a papír kellene. Bezárták az ajtót, azt mondták, majd reggel kapunk papírt. Na akkor hoztak megint transzportot Tolna megyéből, és akkor ezeket mindjárt be is vagonírozták, és akkor minket is oda (vittek). Úgyhogy akkor mi a többiektől teljesen el voltunk szakadva. 164
