Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Pfaffenbüchler Henrik

őket. Ő látta föntről, magasabbról, hogy merre vagyok. Még ezt megelőzően... nem, akkor visszavittek a faluba és elmondtam, hogy az apám is kint van. Keresték a puskát, mert puska nélkül nem mertek kimenni. Nem találták meg időben. Sötét lett, nem mertek már kimenni, és akkor én ott aludtam. Másnap reggel kimentünk az apámért. Bementem a bozótosba és mondtam neki, hogy megjöttem és vendégeket is hoztam. Azt mondta, hogy sejtettem. Mert hát sokáig nem jöttem. Bevittek a faluba, a népek hoztak sok ennivalót. Az apám jó vasas szakember volt. Volt ott egy kovácsműhely, mondták, hogy ott dolgozhatunk. Másnap jött két orosz katona, keresett két szökevényt. Az egyiknek Juhász András, ha jól emlékszem, a másik német nevű volt. Ezt a két szökevényt keresték, azt hitték, hogy mi vagyunk azok. Faggattak bennünket. Kivitték az apámat az épület mögé és hallottam, hogy pofozkodtak. (Sír.)

Visszahozták, akkor engem vittek és így fölváltva, nem tudom hányszor. Utána kivittek a falu végére és ott folytatták. Az orosz katona azt mondta, hogy... kivette a pisztolyt és azt mondta, hogy ha nem mondjuk meg, hogy honnan jöttünk, akkor agyonlő bennünket. Az apámnak a célgömbbel fel is hasította az orrát. Összegyűltek az asszonyok és a gyerekek és mondták a katonáknak, hogy hát ne üssenek agyon bennünket. (Sír.) Megígértük, hogy nem fogunk többet szökni, és hogy dolgozni fogunk, akkor a végén elmentek a katonák és egy istállóba szállásoltak el bennünket. Az egyik bika el volt szabadulva. Nagyon féltünk. Másnap kaptunk szálláshelyet az egyik civil házában.

Volt ott egy kovácsműhely, a földbe be volt ásva egy gödörféle és a tetejére fákat meg..., mintha egy ideiglenes pincét ástak volna. Volt egy tábori fújó, kovács tűz, és egy kovácsmester egyén. Ő nem értett annyira a kovácsoláshoz, mint az apám, de azért sok mindent meg tudtunk csinálni. Egy esetben kiment, fölment a lépcsőn, kiment az ajtón és körülnézett, hogy nem jön-e valaki, és akkor mesélt az ottani rendszerről. Azt mondta, hogy a cár idejében volt nekik ennivaló, minden, ami kellett és Lenin idejében is még jó volt, nem volt semmi probléma, csak mikor a Sztálin jött, akkor kezdődött a nagy nyomor.

Ott dolgoztunk akkor, az aratás ideje volt ez már. Azt hiszem 25 napig voltunk ott. Várható volt, ahogy beszélték, egy táborba visznek bennünket. Oda már nem vittek volna vissza, mert nem mondtuk meg (hol voltunk), csak azt mondtuk, hogy egy kolhozból jöttünk. Kérdezték, hogy milyen város volt a közelében, de mi azt mondtuk, hogy városba nem engedtek bennünket, és hát nem tudjuk. Persze nem akarták elhinni, ezért kaptuk a verést.

A civilházban, ahol voltunk, loptunk gyufát és... és ott kaptunk mindennap fejenként egy liter tejet, de volt az másfél liter is. A kolhozban még

151