Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Pfaffenbüchler Henrik
bennünket. Az éjjelt Baján töltöttük, majdnem a szabad ég alatt, valami tető volt fölöttünk, de oldala nem volt annak az épületnek. Másnap reggel vittek Kiskunhalasra vonattal, hogy aznap mentünk-e még tovább, a bevagoníro- zás aznap volt, vagy ott is voltunk egy napig, ezt már elfelejtettem. Eredetileg mit mondtak, hová mennek? Milyen célra viszik el magukat Véméndről? Azt nem mondták, hogy Oroszországba. Egypár napig dolgozni. De hogy hová, azt nem mondta senki. Vittünk magunkkal paplant, meg hát szalonnát, meg amit lehetett. Kenyeret, amennyit! Amíg a paplan megvolt, az nagyon sokat ért. Kiskunhalasról, ahol bevagoníroztak bennünket, mentünk Románián keresztül, és amíg Románián keresztül mentünk, addig az asszonyok, amikor kinyitották a vagon ajtaját, hoztak oda élelmet eladásra. Ahogy átléptük a határt, és Oroszországba értünk, akkor a kisgyerekek jöttek oda a vagonhoz és tőlünk kértek kenyeret. Az útvonalat meg tudná mondani? Ezt nem tudnám megmondani. Temesváron voltak? Azt hiszem ott voltunk. Mintha Jasin is mentünk volna keresztül, de pontosan nem tudom. Lehet, hogy akkor figyeltem erre, de annyi minden történt az emberrel. Azt hiszem, az a rettenetes éhezés az embernek az agyára is kihatott, hogy nagyon sok mindenre nem emlékszem, amire emlékezni kellett volna. Az apám jobban emlékezett rá. Véméndró'l január 21-én indultunk el és február 22-én értünk ki. Hát az utazás az olyan volt, hasonlóan a feleségeméhez. Annyi volt a (különbség), hogy nyúzott birkát adtak be a vagonba. Egész birkát, kibelezve. De főzési alkalmatosság nem volt. Úgyhogy nem tudtunk mit kezdeni (vele). A vagon belső deszkáján, amik voltak szögek, azok kívülről, ahogy kapta a hideget, megderesedtek. Azt kapartuk le és ettük meg a szomjúság ellen. A szomjúságtól nagyon sokat szenvedtünk. Ennivalónk volt még hazulról, az nem volt még akkor olyan nagy baj. Amikor kiértünk, akkor valami fürdőbe kerültünk. Kötelező volt lefürödni, de elég hideg volt. Azt nem felejtettem el, az egy nagyon kellemetlen dolog volt. Amikor kiértünk, arra emlékszem, hogy február 24-én, két napra rá negyvenkét fok hideg volt. Hol voltak? A Donyec-medencében. Nem voltunk túl messze a feleségemtől. Talán harminc kilométerre, vagy mennyi, de egész idő alatt őróla nem tudtam semmit. Egy hétig, azt hiszem egy hétig nem jártunk ki dolgozni. Pihentünk. Leírná a lágert és a községet? Liszicsánszk város volt a közelében, de nem a városban, hanem kívül volt 148
