Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - Bevezetés
Nem szemlélhetjük a kérdést csak a Szovjetunió viszonylatában. A téma a Jaltai Konferencián is felmerült.1* Sztálin szerint a német munkaerő felhasználásának megtárgyalására a Szovjetunió nem készült fel, holott a fogalmat igen tágan és önkényesen értelmezve, a magyarországi németeket is beleértve, a gyakorlatban már végre is hajtották. Az érintettek körét a magyarokkal és más nem német nemzetiségűekkel még ki is bővítették. A kijelentés számunkra mégis fontos, mert bizonyítja, hogy nem helyi túlkapásról van szó, hanem arról, hogy mindez a legmagasabb szintű rendelkezések következménye. Közelebbi szovjet forrásokat nem ismerünk. Alekszandr Szamszonov akadémikus 1989 nyarán e témáról nyilatkozva még csak feltételezésekre volt kénytelen hagyatkozni.2 Szovjet forrásokra, nyilatkozatából is úgy tűnik, még hosszú ideig nem támaszkodhatunk, így a tudományos igényeket és a közvéleményt alulról építkezve, az egyestől az általános, illetőleg az egyre általánosabb felé haladva kíséreljük meg kielégíteni. A levéltári források közül elsősorban a körjegyzőségi, járási főszolgabírói, a megyei fő- és alispáni iratokat használtuk. Emiatt ugyan a reprezentatív módszert kellett alkalmazni, de így legalább sikerült a megfelelő mélységű összefüggésekhez eljutni. A minisztériumi iratok közül a Külügyminisztérium, a Hadügyminisztérium és a Népjóléti Minisztérium iratanyagát használtuk. Az írásos források azonban meglehetősen gyérek. Ennek egyik oka, hogy a szovjet katonai hatóságok általában szóbeli úton rendelkeztek. Utasításaik írásos formája azonban itt-ott mégis fennmaradt, így az általános kép kialakításának megvan a lehetősége. Ugyanezt elmondhatjuk a magyar hatóságok tevékenységére is. A Szovjetunióban tapasztaltakról csak egyedül a hazakerültek elbeszéléseiből értesülhetünk. A több mint két tucat meghallgatott interjúalany elbeszéléséből az elviteltől a hazatérésig kirajzolódik egy általános kép, amelynek megfogalmazását ugyancsak megkíséreljük. A reprezentatív módszer mellett az analitikust is alkalmaznunk kellett, ugyanis sok esetben nincs, vagy nem is lehet országos adat. A hazai szakirodalomra alig támaszkodhattunk, mert csupán a legutolsó időkben kezdődött meg a feltáró munka, addig csak különböző monográfiákban egy-egy bekezdésnyi, vagy oldalnyi tényközlés történhetett meg. A napjainkban megjelenő munkák is a tényanyag feltárásával vannak még elfoglalva, összefoglaló elemző munka még nem született. A külföldi szakirodalom, elsősorban az NSZK-ban és Ausztriában előbbre jár, de ott is csak dokumentumkötetekig jutottak többnyire el. Igaz viszont, hogy áttekintést adnak a kelet-európai államokban történtekről is. *A jegyzetek a 49-52. oldalon találhatók 13
