Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Sch. Mária
Hányán jöttek haza? Tizenhat, vagy mennyi halt meg. Az is megvan, hogy kik haltak meg. Hogyan tudták meg a laktanyában, hogy hová mennek? Megmondták. Az orosz tisztek azt mondták, hogy el leszünk víve Oroszországba. Lehet csomagot küldeni, levelet írni. Dolgozni fogunk ott egy rövid ideig. Mást nem tudnak csinálni. Ez van, ez a törvény, ezt kell, hogy megtegyék. Édesanyám ment mindenfelé Pécsen, még a püspöknél is volt. Mindenhol, (ahol) gondolta, hogy lehet valamit csinálni, hogy vissza..., de hát nem lehetett. Nem tudtak semmit csinálni. El kellett menni. Kikkel, milyen falvakból valókkal volt együtt? A környékből Egyházaskozár, akkor onnan föntről mágocsiak, Pécs körül Baranyajenő, Mecseknádasd, Szalatnak. Több Pécs környéki faluból. Vókányiak is voltak. Mikor indultak? Január 10-én. Azt hiszem. Pécsró'l indultunk Bajára. Ott megint volt egy pihenő. Egy iskolába voltunk elszállásolva. Egy-két éjszaka voltunk ott. Január 12-én mentünk a vagonokba. Pécsró'l Bajára vonattal, ott komppal mentünk át a Dunán. Hajnali négy órakor, úgyhogy majd megfagytunk azon a kompon. Meddig ment a vonat? Nem egészen a Duna közelébe. Egy kicsit még arrébb Alsónyéktől. Le kellett állni, mert robbantva volt, meg minden. Nem lehetett tovább menni. Bementünk az erdőbe, ott álltunk azon az éjszakán. Reggel tudtunk csak átmenni a komppal. De hát január volt, hideg volt nagyon és nem voltunk úgy felöltözve. Akkor nem volt ez az öltözék, ami most van. Mit vitt magával, hogyan volt felöltözve? Hát ebben a szoknyába és... A viseleti szoknyában? Igen, ami akkor volt viselet. Cipőt, ilyen férficipőt, a férjemnek a magas- szárú cipőjét, mert a miénk az nagyon alacsony szárú volt, az még rosszabb lett volna. Egy nagy kendő volt nálam és így mentünk el. Agynemű? Azt én szerencsére vittem. Egy dunyhát, egy kisebb dunyhát, nem olyan nagyot. Az volt a szerencsém, mert avval legalább fel tudtam magamat éjjel melegíteni. Öt év alatt nem voltam beteg, náthán, vagy egy olyan kisebb dolgon, megfázáson kívül nem volt semmi bajom. Mert megvolt ez a dunyha. Öt évig evvel takaróztam. Élelmiszert vitt magával? Élelmiszert is vittem. Szerencsém volt, mert édesanyám meg az anyósom az utolsó pillanatban hoztak Pécsre ennivalót nekem. Sok mindenfélét hoztak. Szalámit, meg szalonnát, meg ilyen dolgokat hoztak. Úgyhogy én 124
