Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)
II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - A Magyarországi Németek Báden-Württembergi Hazafias Egyesületének szervezete és tevékenységének alapelvei
Az Országos Közgyűlést évente egyszer, valamint a tagok 10%-ának írásbeli kérésére hívták össze. Itt választották meg az országos vezetőség tagjait, akik képviselték az egyesület érdekeit és intézték ügyeit. Az egyesület vezetőségének 1951-ben történt újraválasztásakor, a választást megelőző kampány során került felszínre egy ellentétes felfogás, amely annakidején a Volksbundhoz lecsatlakozó, és most is szerepet cserélt dr. Gündisch, és a Volksbund vezetésében is részt vállaló dr. Mühl nevéhez fűződik. Ellenpropagandát, és ellenszervezkedést folytattak. Dr. Gündisch lakásán Ulmban 1951. február 3-án, a Stuttgartban tartandó közgyűlés előkészítésére bizottsági ülést tartottak, ahol megfogalmazták ellenvéleményüket. Kifogásolták a dr. Léber körül tömörülteknek a közgyűlés eljárási szabályaira vonatkozó elképzelést, hogy azon csak 100-150 bizalmi, vagyis a küldöttek vennének részt. Ezen az alapon ők minden bizonnyal kisebbségbe kerültek volna. Nehezményezték a nyilvánosság kizárását is. Leglényegesebb ellenvetésük az egyesület tagjainak körére vonatkozott. Elképzeléseik szerint az egyesületnek csak az lehet a tagja, aki feltétel nélkül elismeri a német néphez, és csak ahhoz való tartozását. Ezt igazolnia is kellene a belépni szándékozónak. Az igazolásokat az Elűzött Németek Országos Egyesületének helyi szervezetei állítanák ki. Eleve kijelentették, hogy a „Hűség-mozgalom" tagjainak nincs keresni valójuk közöttük. Akik a vörös hadsereg tagjai elől nem menekültek el, azok számukra „nem kedveltek.." Köreikben azok jelenhettek csak meg, akik az 194l-es népszámlálás alkalmával német nemzetiségűnek vallották magukat. A tagsághoz a német anyanyelv bevallása nem elegendő-jelentették ki egy stencilezett köriratban. Az egyesület újraalakítására tett kísérletet dr. Léber hasonló módon, egy 1951. február 6-án kelt köriratban visszautasította. Megállapította, hogy az 1946-óta a nyomorúságban összekovácsolódott embereket most szét akarják választani. Kifogásolta, hogy a Volksbundnak korábbi tagjai, dr. Gündisch és dr. Mühl, akarják az újraalakítást, mégpedig az evangélikus segélyszervezet keretei között. Dr. Léber legjobban a kialakult egység megzavarásától félt. Dr. Gündischék szerinte háromféle magyarországi németet különböztettek meg: Akik Magyarországon német anyanyelvet és magyar nemzetiséget vallottak 1941-ben, azok az ő szemükben „gyanúsak." Azok, akik a szovjet csapatok elől nem menekültek el, és csak később űzték ki őket, számukra „nem kedveltek." A harmadik csoportot a Gündisch-Mühl-féle csoport alkotta. A dr. Gündisch-dr. Mühl-féle csoport áttörést ugyan nem ért el, dr. Gündisch a következő évben el is hunyt, térnyerésükre azonban sor került, és az egyesület belső életét hosszú időre e két elképzelés megvalósításáért való harc töltötte ki. A belső harc ellenére az egyesület megerősödött. Egyrészt létrehozta kerületi szerveit, majd egyidejűleg tartományi és kerületi szinten integrálódott a többi menekült szervezetekkel együtt, közös érdekeik képviseletére létrehozott szervezetekbe. Dr. Lébernek, a „Landsmannschaft" országos elnökének 1950. január l-jén kelt bejelentése szerint az Ungarndeutsche Landsmannschaft für Baden-Württemberg e.V.
