Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

II. Beilleszkedés Báden-Württembergben - A fogadtatás

Észak-Württembergre ebből 300000 fő esik. A tartományi kormány az evakuáltak által elhagyott helyekre szándékozott őket elhelyezni úgy, hogy a rendelkezésre álló lágerek, barakkok, laktanyák, kastélyok és hasonló lehetőségek mellett a magánlakásokat is igénybe veszi. A belügyminiszter azonnali vizsgálatot rendelt el a közösségi elhelyezés lehetőségeinek a felderítésére. Rögtön meg is állapítja, hogy utóbbiak az igényeket távolról sem elégítik ki, ezért a magánlakások nagy részét is igénybe kell venni. A menekültek elhelyezését a helyben lakó népesség arányában határozta meg. Az 1939-es népszámlálás adataihoz viszonyítottan minimálisan 150-1000 főben jelölte meg azon menekültek számát, akiket az elkövetkező öt hónap alatt egy-egy településnek be kell fogadnia. A belügyminiszter már most felhívta a figyelmet arra, hogy a munkaképes menekültek munkára vezénylésére, különösen az építőipari- és mezőgazdasági munkára, a munkaügyi hivatallal kell együttműködni. Különösen nehéz feladat várt az egészségügyi hivatalokra, mert a menekültek egészségi állapotát meg kellett vizsgálniuk és mielőtt szálláshelyüket elfoglalták volna, a féregtelenítést is végre kellett hajtaniuk. Az érkező menekültek elhelyezésének végrehajtásában felhívta a miniszter a kerületek figyelmét az egészségügyi-, a munkaügyi hivatalokkal, a polgármesterekkel, és a szociális gondozást végző egyesületekkel történő együttműködésre. A fogadtatás A tartományi gyűlés menekültgondozási bizottsága 1945. december 11-én hozta létre a menekültügyek vitelére Bajorországban, Hessenben és Württemberg-Badenben a belügyminisztériumok keretei között működő kormánybiztosi intézményt. A kinevezett tartományi kormánybiztos viszont felhatalmazásával élve ÉszakWürttemberg és Észak-Báden kerületeiben működő menekültügyi biztosok kinevezése iránt intézkedett. A biztosok, akik a kerületi-, illetve a városi közigazgatásba épültek be, tulajdonképpen kettős irányítás alatt dolgoztak. Illetékességi területükön irányították a kormánybiztos által meghatározott keretek között az érkező szerelvények fogadtatását, a menekülteknek lágerekben történő ideiglenes elhelyezését, illetőleg a felvevő helyekre történő indítását, és mindehhez megszerezték a kerületek és a városok erkölcsi és anyagi támogatását. A kiűzőitek fogadására lágerhálózatot hoztak létre. Alapvetően kétféle láger működött: UNRA-láger, az idegen állampolgárok elhelyezésére, és menekült-láger a kiűzőitek ideiglenes fogadtatására. Utóbbiak többfélék voltak. Fenntartóik szerint államiak és önkormányzatiak. Jellegük szerint átmenő-lágerek, lakó-lágerek, középületekbe elhelyezett ideiglenes lágerek. Az osztályozást rugalmasan kellett kezelni, mert a lágerek időközben fenntartót és jelleget is cserélhettek. Stuttgart város például négy UNRA-lágert 1945 novemberében a kiűzöttek elhelyezésére átvett. A Zuffen-