Füzes Miklós: Valami Magyarországon maradt - Etwas blieb daheim in Ungarn. A kitelepített magyarországi németek beilleszkedése Németországban - Eingliederung der vertriebenen Ungarndeutschen in Deutschland (Pécs, 1999)

I. Általános kép a menekültek befogadásáról és beilleszkedéséről - Intézményes segítségnyújtás

kaptak. A Kiegyenlítési Alapból 1981. december 31-ig a károsultak különböző csoportjainak 98,9 milliárd DM-t fizettek ki. Az elüzötteknek 67,9%-ot, a háborús károsultaknak 15,9%-ot, a takarékbetéteseknek 8,9%-ot, a szovjet zónából menekülteknek 6,8%-ot, egyebeknek 0,6%-ot. A kifizetés jogcímei szerint, az adósságszolgálatot is ideértve 118,9 milliárd DM-át. A fontosabb tételek: Járadékokra 37,4%-ot, „főkárokra" 21,6%-ot, háztartási berendezések káraira 9,1 %-ot, takarékbetéti kárra 4,7%-ot, mezőgazdasági beilleszkedésre 2,1%-ot, ipari beilleszkedésre pedig 2,3%-ot, A kártalanítási kérdések mellett kulcsfontosságú szerepe volt a lakáskérdés megoldásának. 1945-ben a nyugati megszállási övezetben lévő 12,5 millió lakásból 2,7 millió teljesen megsemmisült. További 3 millió háborús károkat szenvedett, emiatt csak szükséglakásnak volt használható. A lakosság 45,5%-a táborokban, barakkokban, tömegszállásokon, vagy albérlőként mások lakásában elhelyezve élt. A kiűzőitek és a szovjet zónából érkezettek a helyzetet még tovább rontották, így 1950-ben minimálisan 5 millió lakás hiányát állapították meg. Ilyen helyzetben a megalakult NSZK kormánya még 1949. szeptember 20-án, többek között, azt is kijelentette, hogy a lakáskérdés megoldását az elűzöttek beilleszkedése feltételének tekinti. A feladat megoldására létrehozták a Lakásépítések Minisztériumát. (Ministerium für den Wohnungsbau) Az 1950-ben és 1956-ban létrehozott lakásépítési törvények is kiemelten kezelték az elűzöttek lakásépítésének támogatását. A megfelelő anyagi háttér biztosítására kedvező kamatú hiteleket biztosítottak, melyeket alkalmanként a munkaadók, illetőleg a hatóságok bocsátották rendelkezésre. Az átmeneti időben azonban a lakásépítések támogatása nem volt lehetséges. Változást e téren is a pénzügyi reform hozott. 1949 és 1981 között 16,8 millió lakást építettek fel, melyek nagysága és értéke a későbbiekben egyre jobban növekedett. A tartományok és a települések az állami gondoskodáson felül több millió DM értékű támogatást biztosítottak kölcsönök, adókedvezmények, az építési költségek csökkentésére vonatkozó prémiumok formájában. Kezdetben a hangsúly a bérlakások építésén volt. A segítséget a bérlőknek eleinte központi keretből biztosították. A Kiegyenlítési Törvény életbeléptével a programot Lakásépítési Segítség néven folytatták. Az e címen adott segítség évről évre csökkent, majd 1960-ban meg is szűnt. A leghatásosabb eszköznek-a kigyenlítési törvény keretein belül-az Építési Kölcsön bizonyult. A kölcsönöket a kárvallottaknak egyéni kérelmeikre bérlakás építésére adták, így a pályázó könnyebben kaphatott kölcsönt, és hosszabb időn át bérfizetési kedvezményt élvezhetett. A kölcsön mindenekelőtt a saját, illetve a család lakásának a biztosításához járult hozzá. A kölcsön kamatmentes volt. Évi 2%-al, később 4%-al lehetett törleszteni. E célra 1981. végéig több mint 7 milliárd DM-et fizettek ki. A kölcsönök kerek 80%-át hivatalosan támogatott lakásépítésekre használták fel. A támogatott 1,7 millió lakás 52%-a családi ház, illetve saját lakás volt, a