Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Vargha Dezső

Végigéltük 1945/1946 telét, és egyszercsak azt mondják, készüljünk, mert mi is sorra kerülünk. Készültünk is, és április végén, 1946 április végén előállt a szerelvény. Az amerikai parancsnokság kihirdette, hogy ekkor és ekkor kezdődik a beszállás. Fölszámolták a tábort. Mindent összecsomagoltunk. Sorbaállítottak bennünket, és irány ki a drótkerítésen kívülre, a mailly le campi vasútállomásra. A legnagyobb meglepetésünkre a szerelvény, egy hosszú szerelvény, csupa másodosztályú kocsikból állt. Pedig nem voltak köztünk tisztek! Mi voltunk a legmagasabb rangúak, a zászlósok. Végig az összes kocsi párnás volt, úgyhogy kényelmesen ültünk. Mindegyikünknek volt ülőhelye. Volt egy vagon, tele volt élelemmel. Az amerikaiak telerakták élelemmel, amit útközben osztottak szét köztünk. Reggeli, ebéd, vacsora. A következő nap, amikor megvolt minden, akkor útnak is indítottak bennünket. A Rajnán keresztül jöttünk. Volt egy helyreállított vasúti híd, azon keresztül jöttünk, és beérkeztünk Németországba. A helyzet az volt, hogy az amerikai katonáknak, az őrségnek, volt egy külön kocsija. Nem törődtek velünk. A közlekedés olyan volt, hogy nagyon sokat kellett állni. Volt hogy nappal megálltunk, és csak egy, vagy két nap múlva mentünk tovább. Olyan összebombázotl helyek voltak. Nem mentünk mi gyorsan. 1946 április végén, amikor elindultunk, jő idő volt. Amikor megállt a vonat, azt mondták az amerikaiak, hogy lc lehet szállni. Leszálltunk! Járkáltunk, sétáltunk. Volt aki nem is szállt vissza. Mert valamilyen bajuk volt nekik. Egyszerűen meglógtak. Mi, akik közönséges katonák voltunk, nem voltunk hungaristák, csendőrök, nyilasok, stb., mi azt szerettük volna, hogy minél előbb itthon legyünk. De volt olyan hely, ahol megálltunk, és volt patak, akkor megmosakodhattunk. Bécsnél találkoztunk először szovjet csapatokkal. Tudniillik Ausztria föl volt osztva zónákra. Francia, amerikai, angol és szovjet zónákra. Nem csináltak a szovjetek semmit, mert ott volt az amerikai parancsnokság. Hegyeshalomra, amikor beérkeztünk volna, szétosztották az összes élelmet köztünk. Igen ám, de akkor ért bennünket az első meglepetés, amikor Hegyeshalom után Magyarországra jöttünk. Egyszercsak jöttek a fegyveres katonák. Magyar katonák. A másodosztályú kocsik mindkét oldalát őrség állta el. Se ki, se be. Nem sokáig, mert a vonatunk Komáromba ment. Az volt egy ilyen gyűjtőtábor. Ott van egy földvár. Abban vannak olyan „szobák" kiépítve. Tele volt szalmával. Oda bevezettek, őrséggel együtt bennünket. Most itt maradtok - mondták -, majd sor kerül rátok. Igazolás következik. Akkor hallottuk először, hogy igazoltatnak bennünket. Mi, akik mögött nem volt semmi, minket nem nagyon izgatott, csak az, hogy nem mehetünk haza. Másnap reggel kiállítottak bennünket sorban a földvár közepére, és akkor előjött a magyar parancsnok. Az új magyar hadseregnek az ottani parancsnoka, és kihirdette. <)(>