Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Bernics Ferenc

egy nagybátyám, Csonka Ferenc, aki ott mozdonyvezető. Elhatároztam, hogy leszállok és felkeresem. Fel is kerestem. Olyan rondán néztem ki, hogy nem ismert meg. Soványan, szakállasán. Kipofoztak, megborotválkoztam és adtak nekem töltöttkáposztát, amit jó étvággyal megettem. De Szentlőrincen már hánytam, nagyon rosszul éreztem magam. Amikor Pécsre értem, már nagyon rossz állapotban voltam. Annyi erőm azért volt, hogy villamosra szálljak. Pécsett már ment a villamos. Emlékszem, hogy a Széchenyi téri megállónál fölszállt a villamosra egy hölgy. Rámszól. Azt mondja, maga hadifogoly? Igen, mondtam, onnan jövök, nyugatról. Ismerem magát! Maga gyárvárosi gyerek, nem? Mondom, igen. Nem a Bernics Andrásnak a fia? De, mondom, az vagyok. Kérdeztem: Tetszett valamit hallani a szüléimről? Mindjárt kérdeztem, hogy élnek-e. Hát a Görcs László anyja volt, aki később gimnáziumi igazgató lett. Tőlük hallottam először apámról, anyámról. Késő este értem haza. Anyám már a kopogásomról megismert.