Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Bernics Ferenc

BERN ICS FERENC (Pécs, 1923) kar paszomány os. Dániában kapitulációs, majd német területen angol hadifogoly. A fogséigból szökve érkezett haza. Felvétel: Pécs, 1991 A 4. híradózászlóalj csak rövid ideig volt Pécsett. Akkor már igen paprikás, háborús hangulatban, a Horthy-féle proklamáció után a zászlóaljat kihelyeztek Somogy megyébe. Egy részét Igáira. A vezetékes és a rádiós századot, ahol én is szolgáltam, Somogyszilbe. Október 20-a táján többen az ottani karpaszományosok közül kértük, hogy engedjenek bennünket haza Pécsre. Kaptunk egy nyílt parancsot, tíz személy volt ezen feltüntetve, köztük én is. Különféle úton-módon, gyalog, autóra fölkérczkedve, valahogy hazakerültünk. Azt hiszem, Pécs elfoglalása 1944. november 29-én volt. 28-án a barátom, Tábori Ernő jelezte, hogyha nem vonulunk be a laktanyába azonnal, akkor a készültség kijön értünk és bevisznek, így aztán bemenlem a laktanyába.( ...)BekerüItem a menetszázadba, és a század gyalogmenetben elindult. Egészen Kishajmásig mentünk, ott aztán egy tehervonat nyitott platóján utaztunk tovább. Dombóváron keresztül Kaposvárra mentünk. Onnan tovább Siófokig, ahol hajóra szálúink. Átkeltünk a Balatonon, és valahol, talán Balatonfüreden szálltunk ki. Tapolcán keresztül jutottunk el Keszthely közelébe, Óhíd nevű községbe. Ott települt a zászlóaljunk és ott volt egészen december 31-ig. Akkor már azok a hírek keringtek, hogy kimegyünk Németországba és bevetnek bennünket Breslauban. A zászlóalj parancsnokát Steinernek hívták. A másik nevére nem emlékszem. Feleségével együtt jött ki. Amit most mondok, az a magánvéleményem. Valami olyanféle elképzelés vezette, hogy minden áron megmenti a társaságot. Valahogy úgy érzem, bizonyítékot nem tudok mondani, hogy elszabotálta ezt a breslaui kivonulást. Aztán gyalogmenet volt Sopronba. A Déli pályaudvaron vagonokba helyeztek bennünket. Hát ott, meg útközben láttam zsidó munkaszolgálatosokat, öreg embereket, asszonyokat, gyerekeket. Vitték, a keretlegények ütötték-verték őket. A fákon láttunk akasztott embereket, stb, Sopron akkoriban a Szálasi-kormánynak volt, azt hiszem, a központja. Nem volt nekünk ezekkel kapcsolatunk. Kimenni se nagyon lehetett a vagonokból. Aztán valamikor, talán 1945. január l-jén a zászlóalj egésze szerelvényre lett rakva, és ez a szerelvény jóformán megállás nélkül Ausztrián, Németországon keresztül, Hamburgon, Schleswig-Hollsteinen át, nyomás ki Dániába. Tőndernél léptük át a dán határt, és onnan, azt hiszem, vonattal tovább Fredericiába. Ott a Kis-Szundon van állítólag Európa leghosszabb hídja, valami 3,5 kilométeres híd, azon keresztül