Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A magyar hadifoglyok hazahozatala - - A keleti hadifoglyok hazahozatala

lások egyeztetésére Moszkvában járt delegáció sem tudoti segíteni. Molotov külügyminiszter a tárgyalások során a hazabocsátandók körét az. eddig hangoztatottakkal szemben sokkal szűkebben határozta meg. „Hajlandó fokozatosan szabadon bocsátani a hadifoglyok közül azokat, akik gyengélkednek, és lehetővé akarják lenni a hadifoglyoknak hozzátartozóikkal való levelezést." E kél kérdést tartották szükségesnek a továbbiak során megtárgyalni. Nagy Ferenc szóvátette, hogy a vörös hadsereg egységei olyan személyeket is foglyul ejtettek és hadifogolyként kezelnek, akik nem voltak harcoló alakulatok tagjai, sőt fogságba esésükkor nem is voltak katonák. Számuk Nagy Ferenc becslése szerint néhány tízezerre tehető. Nők is vannak köztük. További érvként hozta fel Nagy Ferenc, hogy ezeknek a nagyobbik része tisztán magyar vidékekről származik. Földműves foglalkozásúak, akikre a tavaszi munkák során szükség volna. Szeretné ezért a magyar kormány, hogy az e kategóriába tartozók szabadon bocsátása soronkívül történhetne. Molotovnak a kérdés új volt, ezért informálódását követő időben a téma újratárgyalására tett ígéretet. A tárgyaláson jelen volt Puskin Budapestre akkreditált szovjet követ is, aki közbevetette, hogy e kérdésről folytak már megbeszélések közte és a magyar kormány között, de állította, hogy az érintett személyek jegyzékét a követség a tárgyalás napjáig nem kapta meg. Ez nyilvánvaló képmutatás volt, hiszen a magyar külügyminisztérium több ízben is átadta a jegyzékeket, azonban formai kifogásokkal azokat mindig vissza is kapta. Gyöngyösi János meg is jegyezte, hogy a jegyzék átadása állandóan folyamatban van, de a követséggel történő huzavonára már nem tért ki. A hadifogoly kérdés kezelésében a Szovjetunió kétszínűségc nyilvánvaló. Egészen mások voltak a nyilvános deklarációi, mint a kormányzati tényezőkkel való hivatalos tárgyalásai, illetve a hazaszállítás gyakorlata. A keletről hazatérőknek Debrecenen át történő továbbirányítását a magyar kormányzat a feladatot átvevő népjóléti minisztérium, valamint a miniszterelnökség azért látta szükségesnek, mert csak így tudták a nyugatra kitelepített svábok visszatérését megakadályozni, másrészt csak így tudták a haléiságok az érkezőket nyilvántartásba venni. Egy konkrét üggyel összefüggésben kérte is a miniszterelnökség a SZEB-től, hogy a Szovjet unióból elbocsátottakat Máramarosszigelen keresztül, Záhony határállomáson át Debrecenbe szállítsák. A SZEB válasza szerint ez a gyakorlatban íny is történik. A hadifogoly kérdésben új helyzetet az 1947. február 10-én Párizsban aláírt békeszerződés teremtett. Az 1947. évi XVIII. törvénycikk 21. cikke alapján 1./ „A magyar hadifoglyok, mihelyt lehetséges, hazaszállítandók a hadifoglyokat visszatartandó egyes Hatalmak és Magyarország között erre vonatkozólag kötött megállapodás szerint. 2.1 Mindennemű költsé-