Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
A szövetségesek német hadifoglyai
irodalom egy 1952-es adat szerint még mindig számontartott 106 ezer távollevő hadifoglyot, közülük 105 ezer a Szovjetunióban volt. 16 Jugoszláviából 1948-ban, Lengyelországból 1949-ben, Csehszlovákiából 1948ban, az USA-ból 1946-ban, Nagy-Britanniából 1947-ben, Franciaországból 1948-ban, a Benelux államokból 1947-ben távoztak a hadifoglyok, illetve már csak néhány, név szerint is nyilvántartott foglyot őriztek. 17 Közvetlenül az 1943 augusztusában kezdődött invázió előtt az USA és Nagy-Britannia megegyezett a hadifoglyokért fele-fele arányban történő felelősségvállalásban. A hadifoglyok fogadására szolgáló berendezések létrehozását is ebben az arányban vállalták. Az amerikaiak az első intézkedéseket már 1942 novemberében megtették az 1. számú hadifogolytábor létrehozásával (European Theater of Operations, Prisoner of War Enclosure ETO PWE). A britek 1943 februárjában alakították ki a 2. számú tábort. Ezt követően még kilenc fogolytábort és kettő átmenőtábort hozlak létre. A francia partraszállás után háromféle típusú tábort alakítottak ki: központi táborokat 6-6000 fő, átmenőtáborokai 5-500 fő, és munkatáborokat 5-500 fő részére. A várakozással ellentétben azonban sokkal többen estek fogságba, a harctér is növekedett, ezért 1944 szeptemberében nagyobb lágerekéi alakítottak ki. Hat 20000 főt befogadó központi tábort (Continental Central Prisoners of War Enclosiiers CCPWE), melyek száma október közepén már tizenhárom volt. 1945 áprilisig további tizenhetet, május 16-án pedig még egyet építettek. A lömegtáborok, amelyek gyakran túl nagyok voltak, óriási szervezési problémákat okoztak. Ehhez járult, hogy amikor a szövetségesek a Rajnál elérték, a hadifoglyoknak egy nyugati irányú áramlása következett be. Kevés működő vasút volt, ezért a hadifoglyokat többnyire teherautókon szállították. A Rajna nyugati partján három új gyűjtőlágert hozlak létre 50-50 ezres kapacitással. 1945. május 8-án német területen tizennégy PWTE (Prisoner of War Transiet Enclosuers) tábor volt, közülük tíz 100 ezres befogadó képességű, de a többi is több tízezres. A tömegtáborok nagyrésze improvizatív volt és maradt. Sátrakból, barakkokból álltak. A lágerekben egy hadifoglyokból álló lágerparancsnokságot neveztek ki, ami végrehajtotta a fogvatartők parancsát, és felelős volt előttük. Az olaszországi fegyverletétel után az amerikaiak 300 ezer németet és olaszt gyűjtőtáborokba vittek. Ezt a hét tábort ugyanúgy szervezték mini a nyugat-európaiakat. 18 Az USA őrizetébe került német hadifoglyok mintegy egytized részét az USA-ban lévő táborokban őrizték. A legnagyobb létszámuk 1945 májusában volt, ekkor 379 ezer főt tett ki. Nagyobb részüket az úgynevezett „afrikai hadifoglyok" képezték. Kisebb részük a normandiai partraszállást követően került fogságba. Repülőgéppel mintegy 40 ezer foglyot vittek át a tengeren túlra. A nyugati frontról összesen mintegy 142 ezer
