Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Nemes József

kellett különböző megyékre elosztani, mert akik Csehszlovákiába és Jugoszláviába mentek, azok mind a fővárosba kerültek. Nálunk kiválasztották az Arad megyeieket, a Hunyad megyeieket, a Temes megyeieket, de főleg a székely megyékben lévőket. Egy-egy szabadjegyet adtak a megfelelő létszámnak. Május 16-án ismét csináltak egy tetűvizsgálatot. Délelőtt bevagoníroztak. 165-en voltunk a mi lágerünkből, körülbelül ugyanannyi volt a két másik lágerből is, úgyhogy egy egész szerelvény megtelt velünk, dc már kényelmesen utaztunk. Másod- és harmadosztályú személykocsikban. Megyénként általában egy vagonban helyezkedtek el, még akkor is, ha nem volt annyi férőhely. Persze mostmár nótázgatás volt, és sokkal felszabadultabb hangulat. Ismerőssel 17-én találkoztam a szászvárosi állomáson, egy volt dévaival, aki megismert. Amikor egy ismerőssel találkozott az ember, akkor bizony elkezdett bőgicsélni. Megérkeztem a dévai állomásra, persze nem tudtam értesíteni senkit, nem is volt arra lehetőség. Fogsániban nem is mehettünk ki a városba. Bevetettem magam egy fiákerbe. Kelemen bácsi, maga nem tudja, hogy ki vagyok? A Nemes Jáfetnek vagy a fia! Tudom, Jóska fiam, mondta, ismertem az apádat (sírva). Ne oda vigyen, hanem a bátyám fényképész műtermébe. Oda is vitt. Nem akart viteldíjat elfogadni. A bátyám itallal, étellel kínált. Később elküldött egy fiákerért és beültetett, hogy hazavigyen. A kórház előtt lelassította a fiákért a bátyám, beugrott egy fiatalember, az öcsém (akadozva). Nem ismert meg, mert kilenc éve nem láttam. Amikor utoljára láttam kilenc éves volt, most meg tizennyolc. Elvittek az utca sarkáig. Leszálltunk a fiákerről. A bátyám és az öcsém előre jött, anyámat felkészítsék, aki előtte két hónappal súlyos operáción esett át. Előbb azt mondták, értesítést kaptak, hogy az országban vagyok. Rá öt perccel azt mondták, hogy már úton vagyok. Újabb öt perc múlva kijöttek hozzám és ...(elfulladt).