Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
A hadifogság, mint nemzeti jogintézmény
„A béke megkötése után a hadifoglyokat a lehető legrövidebb idő alatt vissza kell bocsátani hazájukba." (20. cikk) Az 1929-es Genfi Egyezmény személyi hatálya az 1907-es Hágai Egyezményhez képest annyiban bővült, hogy bizonyos kivételektől eltekintve védelem alá helyezte a tengeri és a légi hadműveletek során elfogottakat is. A kivételes elbánás csak átmeneti lehet (l.cikk). Tiltja az egyezmény a hadifoglyokkal szembeni erőszakos cselekményeket, a sértegetést, ide értve a nyilvános kíváncsiságot is. Tilos a megtorló rendelkezések alkalmazása. A hadifoglyok megtartják polgári jogaikat. Személyük és becsületük tiszteletben tartandó. A nőkkel a nemüknek megfelelő tisztelettel kell bánni. Ellátásukról a fogva tartó hatalom gondoskodik. Megkülönböztetést csak akkor lehet alkalmazni, ha a kedvezményezettet erre katonai rendfokozata, testi vagy szellemi egészségi állapota, hivatásbeli képessége vagy neme szolgál (2-4.cikk). Az elfogatási szabályok most is előírják a személyazonosság felfedését, de rögzítik azt is, hogy a hadifogoly nem kényszeríthető arra, hogy hadserege vagy országa helyzetére felvilágosítást adjon. Aki olyan állapotban van, hogy személyi adatait nem tudja felfedni, azt át kell adni az egészségügyi szolgálatnak. Pénzt a hadifogolytól csak valamely tiszt parancsára elismervény ellenében lehet elvenni, amit a hadifogoly számlájára kell vezetni. A személyazonossági igazolványokat, a rendfokozati jelvényeket és az értéktárgyakat elvenni nem lehet (5-6. cikk). Elfogatásuk után a hadifoglyokat a lehető legrövidebb időn belül az arcvonaltól távol eső helyre kell szállítani, hogy veszélyen kívül legyenek. A gyalogos továbbítás csak napi 20 kilométeres szakaszokban történhet, kivéve, ha a víz, vagy élelmiszerraktárak távolabb vannak (7.cikk). A hadviselő felek a tudakozó irodák útján kötelesek közölni minden fogságba jutást, és azt a címet ahová a hozzátartozóknak a levelei címezhetők. Amint lehetséges, a hadifoglyoknak is lehetőséget kell adni a családjukkal történő levelezésre (8.cikk). A hadifogolytáborokról szóló alaprendelkezés kiegészítése arról szól, hogy az egészségtelen, vagy a mérsékelt égtájakra való egyénekre veszélyes éghajlatú vidékeken elfogottakat, amint lehetséges, egészségesebb vidékekre kell szállítani. A lehetőséghez képest azt is el kell kerülni, hogy a különböző fajú vagy nemzetiségű hadifoglyokat ugyanabban a táborban helyezzék el. A hadifoglyokat semmiféle körülmények között nem szabad olyan helyre vinni, ahol ki vannak téve az arcvonal tüzének, vagy jelenlétüket arra használni, hogy bizonyos vidékek biztonságba kerüljenek (9. cikk). A hadifoglyok az egészségügyi és a tisztasági követelményeknek megfelelő épületekben, barakkokban helyezhetők el. Ezeknek teljesen száraznak, fűtöttnek és világítottnak, tűzveszély ellen védettnek kell lenni. A
