Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)
Az átélés - - Bachman Mátyás
eszembe jutott, amikor ez történt velünk, hogy körülbelül így vitték a zsidókat annak idején Nagyváradról. Akkor én éppen odahaza voltam, láttam. A vagon telis-tele. 35-40 ember. Hallottam, körülbelül így vitték ki innen a svábokat is. A WC, a lefolyó, stb. Cserélgettük, hogy éjjel ki alszik a WC mellett, mert bizony olt sok minden előfordult. Tisztálkodni nem nagyon lehetett. Ennivalót, úgy ahogy illik, adtak. Innivalót is adtak. Persze módjával. Nagyon érdekes volt, hogy amikor Székesfehérvár felé mentünk, a nyílt pályán a szomszéd vagonból a tiszti társaság, tehát kollégáink, szökést kíséreltek meg. A vonat megállt. A civil lakosság tudta, hogy a szovjeteknél a mozdonyvezető össze volt kapcsolva a hátsó kocsin lévő őrrel, aki rögtön jelezte, hogy szökés van! A szökés általában úgy történt, hogy a vagonoknak az. alját kifúrták, fölszedték a padozatot, és leereszkedtek a vágányok közé. Az őr észrevehette a szökést, nyilván rögtön jelezte a mozdonyvezetőnek, állj! Ez a négy ember nagyon-nagyon rosszul járt! Mert csak egy tudott mindössze megmenekülni, aki be tudta magát venni a nádasba. A másik hármat agyonlőtték. Nem volt különösebb probléma! A lényeg az. volt, hogy meglegyen a létszámunk. Ezt általában úgy csinálták - nem csak az. én tapasztalatom, máshonnan is lehetett hallani - hogy akkor vasutast, stb-t, aki éppen otl található volt, azt bevitték. Akkoriban mondtuk, hogy „po pjáty", hogy ötösével sorbaállni és meg kellett lenni a végén a létszámnak. Eközben mindig ment, hogy mi az. önkéntes magyar hadosztályhoz megyünk. Azok átvesznek bennünket. De hát hol van? Szegeden vannak. No, közben aztán már az ember gyanút fogott, és akkor dobáltam ki ezeket a cédulákat, hogy adjanak hírt a feleségemnek Nagyváradra, mert hát visznek ki bennünket Oroszországba. Utólag értesültem arról, hogy azt a cédulát, amit a feleségem megőrzött, Aradról egy 17 éves gyerek vitte cl Nagyváradra motorkerékpárral. Látta, hogy egy kar kinyúl az ablakon, és hát egy cédulát dobott ki. Hírek szerint úgy csinálták, különösen román területen, hogy a vasutasok felszedték ezeket a papírokat, azért, hogy ne jussanak el a címzettekhez. Ebből a szempontból szerencsém volt, mert egy olyan 17 éves gyereknek a kezébe került, aki vette magának a fáradtságot, és hazavitte. Szegeden meg sem állt a vonat! Tehát az, hogy ott van az önkéntes hadosztály, meg is szűnt. Sőt olyan hírek voltak, hogy flekktífusz van, azért nincs önkéntes magyar hadosztály. Kimentünk szépen keletre. Az első nagy állomás Fogsáni volt, -Romániában. Egy nagy hatalmas tábor. Nem sokáig időztünk ott, mert újra... A nyilas-éra alatt bennünket is ijesztegettek, hogy számokat égetnek a karunkra. Ez nem történt meg, dc megszámoztak bennünket jó vastagon, tintával. Hosszú ideig nem jött