Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

Az átélés - - Tecker Antal

nagyot. „Tóni, többel nem iszol" - mondta. Fejem fölé akasztotta azt az edényt, tele vízzel. Hallgattam, hogy mikor szuszog, mikor alszik. Annyi erőm volt, hogy leakasztottam azt a bögréi. Észrevette és mindig lefogta a kezem. Hála isten, mert aki ott ivott, az meghalt. Mentünk, mentük, egyszer csak átmentünk egy nagy vizén. A vagonbéd egy rácson ki lehetett nézni. Mutogattam az orosz katonának. „Voda, voda!" Azt mondta, „Volga." Akkor keseredtem el igazán. Úristen, mostmár • Európán túl vagyunk! Átmentünk és kiraktak bennünket. Betereltek a ketrec közé. Adtak valamit enni, dc hát mindig szomjasak voltunk. Volt egy Schvarz nevű zsidó. Cseszkóból volt, meg tudta magát értetni. Ö lelt a brigadéros. Egy marha nagy bunkó volt nála. „Adjon Schvarz úr egy kis vizel! Durrr. Odaülött. Keret legény voltál, most meg vizel adjon a zsidó! kiabálta. Mindenkiben kerellegényt látott. Sok embert nagyon megvert. Bekerültünk a lágerba. Borzasztó meleg volt. Ott már forralt vizet adlak. Nem enyhítette a szomjai. A német katonák nagyon pusztultak, mert vágtak póréfüvet, és amikor megkapták a levest vagy a forróvizet, belevágták. Borzaszté)an nagy hasmenést kaptak. Nagy latrinák voltak. Egy nagy gödörre deszkák voltak rárakva. Rá kellett menni. Az ujjukkal fogták be a feneküket, hogy odaérjenek. Olyan gyengék voltak, hogy lejjel beleestek. Csak azt láttuk, hogy bugyog. Azokkal senki sem törődött. Akik meghaltak, azokat berakták egy kamrába és 3-4 naponként egy ruszkikocsival elvitték őket. Egyszer megyünk ki, valaki nagyon jajgat a barakk előtt. A Schvarz volt. Nagyon bezabált, jólakott vízzel. Annyira legyöngült, hogy meghalt. Lcköpködték. Az oroszok elvitlek bennünket egyszer tuskót irtani. Nekem egy pájszer-vasat adlak a vállamra. Hál a ruha nehéz volt rajtam! Meleg cső esett, nem bírtam a pájszert. Elestem. Oil kaptam az. első ütést. Fölálltam és akkor a puskának a boldogabbik végével hátbavágott az orosz katona. Újra elestem. Szólt neki a tiszt, hogy nem szabad. Lementem, de nem tudtam dolgozni. Valahogyan cslc még visszacammogtam a lágerba, és ott OK-s maradtam. Nem tudom, hol volt cz a láger. Nem érdekelt ott senkii semmi. Elvittek bennünket Sujkába. Azt mondták, hogy ez egy szanatórium. Tele volt , olasz katonával. Már ott vikkendeztek. Kivittek bennünket dolgozni a láger kőré. Egyszer láttam ott egy földhányást, és egy kereszt volt rajta, és egy nyírfából levágott lapra rá volt írva: Kétszáz, olasz, katona. Kétszázat temettek egy gödörbe. Kérdeztem, hogy mi az. Én ott egy ép olaszt nem láttam. Mindegyiknek lc volt fagyva a lábafeje vagy az ujjai. Mondták, hogy egy sor olasz katona, egy sor mész, egy sor olasz katona... Amikor megvolt a fél-vagy háromnegyed méter, akkor betemették.