Füzes Miklós: Embervásár Európában. Hadifogoly magyarok a második világháborúban (Pécs, 1994)

A hadifogság, mint nemzeti jogintézmény

emberségesen kell bánni. Személyes tulajdonuk, a fegyvereket, lovakat és a katonai iratokat kivéve megmarad (4. cikk). A hadifoglyok internálhatók, rájuk nézve avval a kötelezettséggel, hogy bizonyos megállapított határokon túl ne távozzanak el. Elzárni csak mellőzhetetlen biztonsági szempontok alapján és csak addig az ideig lehet őket, amíg a rendszabályt szükségessé tevő körülmények fennállnak (5. cikk). A fogvatartó állam a hadifoglyokat, a tiszteket kivéve rendfokozatuknak és képességeiknek megfelelő módon munkásokként alkalmazhatja. Munkavégzésük nem lehet túlzottan megterhelő, és nem függhet össze a hadműveletekkel. A hadifoglyok feljogosíthatok arra, hogy az állami szerveknek, magánosoknak, vagy önmaguk részére dolgozhassanak. Az állam javára teljesített munkákért annak a díjszabásnak megfelelően kell fizetni, amelyet hasonló esetben a belföldi hadsereg katonái számára is alkalmaznak. Ha ilyen díjszabás nincs, akkor a végzett munkának megfelelő egyéb díjszabás szerint. Ha a munkavégzés nem az állam részére történik, akkor a feltételekben a katonai hatóságokkal kell megállapodni. A foglyok munkadíját helyzetük javítására kell fordítani. A többletet a tartási költségek levonása után számukra, szabadulásuk időpontjában, ki kell fizetni (6. cikk). A hadifoglyok tartásáról az a kormány gondoskodik, amelynek hatalma alá jutottak. A hadviselők között más megállapodás hiányában az élelem, a szállás és a ruházat tekintetében ugyanolyan ellátásban részesülnek, mint a fogva tartó kormány csapatai (7. cikk). A hadifoglyok a fogva tartó állam hadseregében hatályban lévő törvényeknek, rendeleteknek és szabályzatoknak vannak alárendelve. Fegyelemsértés esetén velük szemben alkalmazhatók a szükséges megtorló rendszabályok. A szökött fogoly, ha seregét újabb elfogásakor nem érte el, vagy az ellenséges megszállt területen fogták el, fegyelmi büntetés alá esik. Sikeres szökés után újabb fogságbaeséskor a szökésért nem alkalmazható semmiféle büntetés (8. cikk). A hadifoglyok, ha kérdezik, kötelesek valódi nevüket és rendfokozatukat megmondani. Ha ezt a rendelkezést megszegik, kiteszik magukat annak, hogy a velük azonos rendfokozatúaknak biztosított előnyöket tőlük megvonják (9. cikk). Részletesen szabályozták a becsületszóra történő szabadlábra helyezés lehetőségét és feltételeit. A lovagiasság e formája a 20. század közepére idejétmúlttá vált, ezért itt nem foglalkozunk vele (10-12. cikk). • A hadifoglyokat megillető védelemben részesítette az egyezmény a hadsereget kísérő, de közvetlenül hozzá nem tartozó személyeket (tudó-