Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Grecz Gusztávné

Grecz Gusztávné (Drávaiványi 1921) Szegődményes iparos csalóban htb. Megyén belüli telepes Nagynyárádon. Felv.:Nagynyárád, 1989. Mik voltak a szülei? Édesapám bognár volt, édesanyám meg háztartásbeli. Az intéző fizetett neki a bognár munkáért. Milyen házban laktak? Ahogy a gazdaságokban általában laktak. Ott adták a lakást. Onnan elkerültünk Nagyharsámnyba, ahol a kőbányában dolgozott az édesapám. Kőfejtő volt. Amikor jött a kitelepítés akkor jöttek ide Nagynyárádra. Át lettünk telepítve, mivel hogy sok gyerek volt. Nagycsaládos volt. Jelentkeztek áttelepülésre? A tanácshoz akkor jegyzőség behivatták őket és ottmondták, hogy a „volksbund házakba" lehet települni. Mivel ott csak szoba-konyhás lakásunk volt, akkor így eljöttek ide Nagynyárádra. Mutogatták nekik, hogy ez is „volksbund-ház", meg az is. És akkor ezt a házat itt kapták a szüleim juttatásba. Főidet is kaptak? Földet is, 15 hold földet. Gazdálkodtak. Eletükben először kezdtek gazdálkodni? Nem, ott is volt földünk! Édesapám szüleinek Drávaiványiban volt földjük.Tejcsarnokuk is volt. Tizenhat éves voltam, amikor ide kerültem. Dolgozni jártunk. Mentünk a házakhoz. Mentünk aratni, mert itt a nagy gazdák kiadták az aratni valót. Kik voltak ezek a nagygazdák? A németek, akik itt maradtak. Azokhoz jártunk el dolgozni. Kapálni, meg aratni. Adtak érte búzát. 1945 júliusában jöttünk ide, ott se tudtunk aratni, így itt arattunk. Hát volt aki nem, de volt olyan is aki aratott. Akik élelmesek voltak és hát... Volt egy barátnőm. Én avval a lánnyal nagyon-nagyon jóba voltam. O is telepes lány volt? Nem! Német lány volt. A lányokkal mindig mentem fonóba, mert akkor mindig fonóba jártak a lányok meg a legények. Én úgy beilleszkedtem hozzájuk, hogy velük jártam. Nem bántották magát? Nem, soha. Soha senkit. Itt nem volt nézeteltérés közötünk. Azok, akiknél mi laktunk, ahová minket telepítettek, az az asszony még eljárt velünk Harsányba szüretelni. Mert ott még megvolt a szőlőnk.