Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Farkas Pál

fronton, illetve hadifogságban. Megvoltunk, jártunk dolgozni, jött az aratás, jött ez, az, amaz. A földeket is kiosztották? Nem, a földeket a későbbiek folyamán. Egyenlőre még ők dolgoztak mindent, mi csak besegítettünk. Később, amikor már tisztázódott minden, hogy és mikép, akkor más lett a helyzet, de mondhatom, hogy sokat jártunk együtt dolgozni, aratni, minden ilyen mezőgazdasági munkára. Egymásra voltunk utalva. Ők ránk, mi őrájuk. Dátum szerint mikor érkeztek? Pünkösd napján mentünk ki Bátaszékre és úgy kerültünk el. Vagy hétfő, vagy kedd volt. Pünkösd után. Volt egy felmérés, körülbelül 520 székely személy érkezett ide. Durván 25 %-a abban az időben az itteni lakosságnak. Hadikfalva többi lakói hová kerültek? Az itteni községek nem tudtak annyit felvenni. Bácskában is már 36 községbe kerültek, itt is valami 38, vagy 37 község alakult. Vannak Bácskában is: Gara, Vaskút, Csatalja, majd Tolnában vannak sokan, Cikó, Bonyhád, Várasd, stb. Rengeteg helyen vannak székelyek. Még el kell mondanom azt is, hogy ezekből a községekből amikor valóban a nehéz időszakot éltük, a földnek olyan értelemben nem volt értéke, hogy az ember dolgozzon, mert a beszolgáltatás nagyon sújtott, voltaképpen ez is egy olyan dolog volt, hogy igaz hogy elvették a földet, elvették a terhet is az illetőtől. A földet most odaadták nekünk és a terhet is ránknyomták, meg a beszolgáltatást is, ami elvitt mindent. Az emberről a bőrt lehúzták. Mindjárt az első időtől kezdve ott nem volt mese. A beszolgáltatást szigorúan vették. Tejet, a zsírt, a húst, a napraforgótól kezdve, ott minden az égvilágon elő volt írva, hogy mit kell beszolgáltatni. Ha az ember nem tudta, akkor meg kellett vásárolja valahol és azt le kellett adni. Nem lehetett másképpen. Ilyen szempontból is nagyon nehéz volt és nem volt haszon. (Az ember) dolgozott, éppen csak hogy élt, beszolgáltatásba mindent elvittek. Nem lehetett sem fejlődni, sem valamit építeni. Egyáltalán nem. Abban az időben pangás volt a végtelenségig. Hogyan kerültek a gyerekek iskolába? Évveszteségük volt? Kiesésük volt. Egy évet veszítettek. Egy év után aztán rendeződtek az iskolák. Ha az ember visszagondol a régebbi iskolákra, ma ha két hétig valaki nem jár iskolába, akkor azt mondják neki, hogy lemaradtál. Volt akinek otthon Bukovinában, vagy Bácskában a tehénnel kellett menni. Nem az iskolába küldték a gyereket! Tessék a tehénnel, vagy a libákkal, vagy ezzel, vagy azzal (törődni)! Ha akkora volt, akkor be lett