Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

II. INTERJÚK - Domokos Ferenc

volt. Parasztpárti nagyon kevés volt. A kommunista párt, a szocdem a munkásoké, a kisgazdapártba volt a kenyér, stb. jelszavak (Bort, búzát, békességet). A Pécsi 2. kerületben képviselő jelöltként jelentem meg a választásokon. Meg is történt a választás. A kisgazdapárt kevesebb mandátumot szerzett, mint ahogy tervezték. A többi, a kommunista párt és egyéb kicsit fölfejlődött, 17-ről 23%-ra. A faluba ez nem zavart bennünket, hogy ott fent milyen. Itt a nemzeti bizottság az itteni termelést, a békességet, a németekkel való barátságot szervezte. Nagyon akartam, hogy soha ne legyen a faluba békétlenség. Aztán voltam egy kis ideig bíróhelyettes, akkor még bíró volt a faluban. Akkor jöttek a tanácsválasztások, tanácselnök helyettes voltam sokáig. A kisgazdapárt feloszlott. Mindig jöttek hozzám, menjek el, menjek el, iratkozzak be a Vörös Akadémiára, bíznak bennem. Hát oda nem mentem, de bementem két éves szövetkezeti vezető képzőre Pestre a „Zalka Mátéba". Letettem a szövetkezeti vezető képzőt. Hát ez vonatkozott a kereskedelmi szövetkezetekre és az akkori szövetkezeti átalakulásokra. A földműves szövetkezetnek voltak tartalék földjei. Először azt államosítottuk újból vissza, mondjuk közösítettük. Egy pár szegényebb emberrel egy kis tsz-t is hoztunk össze. Első csoportút, másodikat és úgy ahogy a szekciók egészen 1954-ig változtak. És akkor az apósom nem akarta, nem akarta a feleségem sem. Azt mondták nekem, hogy rám nagyon hatnak az emberek Tolna megyében. Nagyon sok székelyt ismertem. Menjek el valahova. Fölkerültem Ferencvárosba. Hogyan gyökeresedtek meg a székelyek a faluban? Megmondom őszintén először viszályok voltak. Lehet hogy valaki megcáfolja, az Andrásfalvy, vagy más, de nincs igazuk abból a szempontból, hogy amikor betelepedtünk egy községbe, nagyon sokan tovább vándoroltak. Amikor a székely bizottság, a Bodorék kiküldték, hogy települjünk le, körülnézett. „Hát az a cselédember lett a bíró! Dehogy maradok ottan!" Összecsomagolt, ment Baranyába, Véméndre. Ott meg egy üres svábközség volt és letelepítették. „Huu, itt én vagyok a vezér!" Akkor Palotabozsok, Hímesháza, Székelyszabar, meg nem tudom még hová, oda mentek. Amikor hazajöttek mondták: „Te, gyertek oda!" Akkor a fele fölpakolt és elment oda. Ófaluba is volt telepítve, Pécsváradra is, de olyan hegyes volt, hogy megijedtek és visszajöttek. Pedig az volt akkoriban, ebben a bizottságban bent voltam Bodoréknál, hogy a Völgységi járás legyen a székelyeknek a tömbje, de ez az öntelepítés őket máshová vezényelte. Megmondom őszintén, hogy nagyon nehéz volt beilleszkedni, mert nagyon sokan nem tudtak írni. Ha tudott is valaki a