Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Tanulmány és interjúkötet (Pécs, 1990)

I. AZ 1945 UTÁNI NÉPESSÉGMOZGÁS DÉLKELET-DUNÁNTÚLON - A német lakosságot ért vagyonjogi és politikai korlátozások hatása és a kitelepítés

markánsabbá vált 1948. május-júniusában, amikor már Németország szovjet zónájában történt a kitelepítés. A csúcspontot ekkor a megyében a Hegyháti járás területe jelentette. Tolna megyében Baranyához hasonlóan 1946. tavaszán indult meg a kitelepítés, majd a nyári szüneteltetés után novemberben folytatódott. Közös tulajdonsága az is, hogy a peremterületeken kezdődött és itt volt a legintenzívebb is. A Dombóvári- és a Dunaföldvári járás területén volt a kiindulási pont, de csakhamar kiterjedt az egész megyére. Visszairányításra, a teveliek esetében, itt is sor került.

96 1947 augusztus-szeptember a következő szakasz, amikor igen erős kitelepítési munka folyt. A baranyaival szemben ellenkező tendencia érvényesült. Az 1948-as évben a kitelepítés üteme már nem érte el az előző évet. Somogy megyében a kitelepítést egyszerre, 1948-ban hajtották végre. A kitelepítések helye, ideje és intenzitása a legtöbb esetben a betelepítésekkel szoros összefüggésbe hozható. A kitelepítendők létszámát illetően a Magyarországon működő Szövetséges Ellenrőző Bizottság félmilliós elképzeléseivel szemben a magyar kormány 200-300 000 fő kitelepítését tartotta reálisnak. A SZEB delegáltjai közül az USA képviselője hajlott a csökkentés felé, ami az általuk megszállt németországi szektor fogadókészségében is jelentkezett. A ténylegesen kitelepítettek számáról közvetlen forrással alig rendelkezünk. A Belügyminisztérium Népgondozó Osztályának csak az 1947es adatait ismerjük, mert ekkor az Áttelepítési Kormánybizottságnak szánt névjegyzékek egy példányát a megyei- és az országos földhivatalnak is megküldték. Az 1946-os és az 1948-as évekre csak közvetett forrásaink vannak. Ezek egyrésze a földhivatalok munkájához szükséges adatokból, másrészt a közigazgatási szerveknek szóló jelentésekből, illetőleg az általuk gyűjtött anyagokból verbuválódtak, melyek azonban a sajtóéhoz hasonlóan teljes pontosságot nem biztosítanak. A kitelepítendők létszámát területünkön így hozzávetőlegesen 95%-os pontosságúnak tartjuk. Az adatok pontosításának két útja létezik: a Belügyminisztérium irattárának megnyitása, illetőleg helytörténeti kutatások végzése. Mi az utóbbit követtük. Ezek összegezhetsőégének megteremtődéséig meg kell elégednünk azzal az irodalomban nagyrészt becslési eljárással elfogadott létszámmal, mely szerint az országból mintegy 220 000 magyarországi németet telepítettek ki. E számban az elmeneküllek is szerepelnek. Az általunk vizsgált területet a kitelepítések a következőképpen érintették: 97